Hazai Orchis militaris élőhelyek orchidea- mikorrhiza gombáinak vizsgálata
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4406Schlagwörter:
orchidea mikorrhiza, specifitás, Epulorhiza, protokormAbstract
Munkánk során az Orchis militaris szimbionta gombáinak azonosítása mellett a vizsgált élőhelyek szimbionta gomba közösségeinek összetételét is tanulmányoztuk. A szimbiontákat mikorrhizált gyökérszakaszból és in situ csíráztatott protokormokból a sejtmagi ITS-régió szekvenciája alapján azonosítva azt tapasztaltuk, hogy az Orchis militaris a szimbionta gombák négy csoportjával is mikorrhizálódik (Epulorhiza I. és II., Ceratobasidium és Sebacina), így feltételezzük, hogy a sokféle szimbionta gombával való kompatibilitás az egyik döntő tényező a vizsgált orchideafaj széles elterjedtségében.
A vizsgált élőhelyek szimbionta gomba közösségeinek elemzése alapján kezd körvonalazódni, hogy a lápréteken a legnagyobb a szimbionta gombák diverzitása. Stresszhatásra (például bolygatás, szárazság) a szimbionta közösségek egyre szegényebbé válnak; a vizsgált száraz illetve másodlagos élőhelyekről szinte kizárólag Epulorhiza II. szimbionta gombákat tudtunk kimutatni, melyek közül több típus először került elő orchideákról.
Az Orchis militaris csíranövényeinek és kifejlett egyedeinek szimbiontáit összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált faj egyedfejlődésének kezdeti szakaszában csak Epulorhiza II. szimbionta gombákkal mikorrhizálódik, míg kifejlett egyedek esetében a lehetséges szimbionták sora bővül.
Literaturhinweise
Barina Z. 2000: Felhagyott homokbányák florisztikai vizsgálata I. Kitaibelia 5: 313-318.
Bidartondo M. I., Burghardt B., Gebauer G., Bruns T. D., Read D. J. 2004: Changing partners in the dark: isotopic and molecular evidence of ectomycorrhizal liaisons between forest orchids and trees. Proceedings of the Royal Society 271: 1799-1806. https://doi.org/10.1098/rspb.2004.2807
Bratek Z., Illyés Z., Szegő D., Vértényi G. 2001: Az orchidea-típusú mikorrhiza képződésének és mûködésének egyes kérdései. Botanikai Közlemények 88: 185-193.
Gardes M., Bruns T. D. 1993: ITS primers with enhanced specificity for basidiomycetes - application to the identification of mycorrhizae and rusts. Molecular Ecology 2: 113-118 https://doi.org/10.1111/j.1365-294X.1993.tb00005.x
Gardes M., White T. J., Fortin J. A., Bruns T. D., Taylor J. W. 1991: Identification of indigenous and introduced symbiotic fungi in ectomycorrhizae by amplification of nuclear and mitochondrial ribosomal DNA. Canadian Journal of Botany 69: 180-190. https://doi.org/10.1139/b91-026
Illyés Z., Eszéki E., Ouanphanivanh N., Garay T., Halász K., Geösel A., Lukács N., Bratek Z. 2006a: Conservation methods of hungarian native orchids and identification of symbiotic mycorrhizal fungi. 1st European Congress of Conservation Biology, Eger, 2006. augusztus 22-26. Book of Abstracts: p. 119.
Illyés Z., Garay T., Ouanphanivanh N., Bratek Z. 2006b: Orchidea-szimbionta gombák ökológiai diverzitása vizes élőhelyeken. 7. Magyar Ökológus Kongresszus, Budapest, 2006. szeptember 4-6. Előadások és poszterek összefoglalói. p. 91.
Kårén O., Högberg N., Dahlberg A., Jonsson L., Nylund J. E. 1997: Inter- and intra-specific variation in the ITS region of rDNA of ectomycorrhizal fungi in Fennoscandia as detected by endonuclease analysis. New Phytologist 136: 313-325. https://doi.org/10.1046/j.1469-8137.1997.00742.x
Ma M., Tan T. K., Wong S. M. 2003: Identification and molecular phylogeny of Epulorhiza isolates from tropical orchids. Mycological Research 107: 1041-1049. https://doi.org/10.1017/S0953756203008281
Masuhara G., Katsuya K., Yamaguchi K. 1993: Potential for symbiosis of Rhizoctonia solani and binucleate Rhizoctonia with seeds of Spiranthes sinensis var. amoena in vitro. Mycological Research 97: 746-752. https://doi.org/10.1016/S0953-7562(09)80156-1
Mccormick M. K., Wigham D. F., O'neill J. 2004: Mycorrhizal diversity in photosynthetic terrestrial orchids. New Phytologist 163: 425-438. https://doi.org/10.1111/j.1469-8137.2004.01114.x
Molnár V. A. 1999: Orchis militaris L. In: Farkas S. (szerk.): Magyarország védett növényei . Mezőgazda Kiadó, Budapest, p. 309.
Perkins A. J., Masuhara G., Mcgee P. A. 1995: Specificity of the associations between Microtis parviflora (Orchidaceae) and its mycorrhizal fungi. Australian Journal of Botany 43: 85-91. https://doi.org/10.1071/BT9950085
Rasmussen H. N. 2002: Recent developments in the study of orchid mycorrhiza. Plant and Soil 244: 149-163. https://doi.org/10.1007/978-94-017-1284-2_15
Vértényi G., Bratek Z. 1996: Talajlakó orchideák mikorrhizaképző gombáinak izolálása és annak nehézségei. Mikológiai Közlemények 35: 31-36.
Taylor D. L., Bruns T. D. 1999: Population, habitat end genetic correlates of mycorrhizal specialization in the 'cheating' orchids Corallorhiza maculata and C. mertensiana. Molecular Ecology 8: 1719-1732. https://doi.org/10.1046/j.1365-294x.1999.00760.x
Warcup J. H. 1971: Specificitiy of mycorrhizal association in some Australian terrestrial orchids. New Phytologist 70: 41-46. https://doi.org/10.1111/j.1469-8137.1971.tb02507.x
White T. J., Bruns T. D., Lee S., Taylor J. W. 1990: Amplification and direct sequencing of fungal ribosomal RNA genes for phylogenetics. In: Innis M. A., Gelfand D. H., Brinsky J. J., White T. J. (szerk.): PCR Protocols: A Guide to Methods and Appliactions. Academic Press, San Diego, USA, pp. 315-322. https://doi.org/10.1016/B978-0-12-372180-8.50042-1
Zettler L. W., Piskin K. A., Stewart S. L., Hartsock J. J., Bowles M. L., Bell T. J. 2005: Protocorm mycobionts of the Federally threatened eastern prairie fringed orchid, Platanthera leucophaea (Nutt.) Lindley, and a technique to prompt leaf elongation in seedlings. Studies in Mycology 53: 163-171. https://doi.org/10.3114/sim.53.1.163
Downloads
Veröffentlicht
Ausgabe
Rubrik
Lizenz
Copyright (c) 2007 Ouanphanivanh Noémi, Illyés Zoltán, Rudnóy Szabolcs, Bratek Zoltán
Dieses Werk steht unter der Lizenz Creative Commons Namensnennung - Nicht-kommerziell - Keine Bearbeitungen 4.0 International.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
