A fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) és a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissimus (Mill.) Swingle) térhódítása a lébényi Tölgy-erdőben

Szerzők

  • Bende Attila Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet, 9400, Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.; Levelezőszerző, e-mail: bende.attila@uni-sopron.hu
  • Bartha Dénes Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Környezet- és Természetvédelmi Intézet, 9400, Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.; e-mail: bartha.denes@uni-sopron.hu
  • László Richárd Soproni Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézet, 9400, Sopron, Bajcsy-Zs. u. 4.; e-mail: laszlo.richard@uni-sopron.hu

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.5918

Kulcsszavak:

erdőtermészetesség, inváziós fafajok, lébényi-Tölgy-erdő

Absztrakt

A mintegy 110 hektár területű lébényi Tölgy-erdő az egyik utolsó kisalföldi természetszerű erdőtömb, amelyben a fehér akác és a mirigyes bálványfa inváziója veszélyezteti az állományok természetességét. Ennek érzékeltetésére kétféle módszer került alkalmazásra: 1. durva léptékű, erdőtag alapú felmérés az erdőtervi adatokra támaszkodva; 2. finom léptékű, a teljes területet 25×25 m-es rácshálóval tagolt mintaterekben felvett terepi adatokra támaszkodva. Az első módszer során érzékeltetni lehet a két fafaj térhódítási dinamikáját, míg a másik módszer segítségével a terjedési gócpontokra (propagulumforrásokra) lehet a figyelmet ráirányítani. A finomabb léptékű felvételezés során gyűjtött újabb fehér akác és mirigyes bálványfa elterjedési adatok jelentős segítséget nyújthatnak abban, hogy a célzott természetvédelmi kezelésekkel hol és milyen módon kell beavatkozni annak érdekében, hogy a lébényi Tölgy-erdő természetességi állapotát a lehető leghatékonyabban lehessen visszaállítani a két fafaj térfoglalásának visszaszorításával. Az üzemtervek hat bázis-időpontban rögzített adatainak elemzéséből megállítható, hogy a fehér akác esetében a mag eredetű felújításról a sarjaztatásos felújításra tértek át mind a két kezelési (termelőszövetkezeti, majd nemzeti park igazgatósági, ill. erdőgazdasági) forma esetében. Közvetlenül a rendszerváltást megelőző erdőtervezési időszakban e fafaj térfoglalása még 15,6 %-ot tett ki, addig ez az arány 2024-ben már csak 2,7 %-ot jelent. A mirigyes bálványfát az erdőgazdasági kezelésű erdőrészben már az 1968-as erdőtervi adatok sorában ugyan leírták, de elenyésző arányban (1,5 %). E fafaj területaránya ugyan stagnáló értéket mutat a 2006-os és a 2024-es évek között (átlagosan 1,9 %-ot), de jelenléte permanens, sőt két gócpont is kirajzolódik a területen. Az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi érdekek itt azonosak, ennek ellenére a mirigyes bálványfa kiszorítására tett próbálkozások sikertelennek bizonyultak. A mintateres felmérés eredményei alapján a fehér akác a felvett 1640 kvadrát 82,3 %-ában fordult elő, míg a mirigyes bálványfa azok 41,0 %-ában. A fehér akáchoz képest a mirigyes bálványfa mintaterületenkénti megjelenése csaknem inverz megoszlást mutat, paradox módon e fafaj visszaszorítása érdekében tett beavatkozások teremtenek kedvező viszonyokat megjelenésének. Fontos kérdés az abundancia mellett e faegyedek átmérőmegoszlása is. A becsült átlagátmérő megoszlás a fehér akác esetében közel normális eloszlást tükröz. Az akác esetében a kvadrátonkénti átmérőviszonyok az e fafajjal való gazdálkodásnak megfelelően alakulnak, de az 5 cm-nél vékonyabb akác egyedek a felmért kvadrátok 8,0 %-ában voltak jelen, ami egyértelműen az inváziós karakter érvényre jutását tükrözi. A mirigyes bálványfa esetében viszont a legnagyobb gyakoriságot az 5 cm-t el nem érő „vékony bálványfa” kategóriában tapasztaltuk.

Hivatkozások

Bartha, D. 2020: Fekete Lista. Magyarország inváziós fa- és cserjefajai. / Black List. Invasive tree and shrub species of Hungary. * Szürke Lista. Magyarország potenciálisan inváziós fa- és cserjefajai. / Grey List. Potentially invasive tree and shrub species of Hungary. Soproni Egyetem Kiadó / Univer-sity of Sopron Press, Sopron, p. 84.

Bartha, D. 2021a: An annotated and updated checklist of the Hungarian dendroflora. Acta Botanica Hungarica 63(3–4): 227–284. DOI: https://doi.org/10.1556/034.63.2021.3-4.1

Bartha, D. 2021b: Robinie – Hoffnung oder Enttäuschung für die Zukunft? Ginkgoblätter 165: 28.

Bartha, D., Csiszár, Á., Zsigmond, V. 2006: Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.). In: Botta-Dukát, Z., Mi-hály, B. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények II. A KvVM tanulmánykötetei 10., TermészetBúvár Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 37–67.

Bartha, D., Csiszár, Á., Zsigmond, V. 2008: Black locust (Robinia pseudoacacia L.). In: Botta-Dukát, Z. – Balogh, L. (eds.): The most important invasive plants in Hungary. Institute of Ecology and Botany – Hungarian Academy of Sciences, Vácrátót, pp. 63–76.

Bartha, D., Csiszár, Á., Zagyvai, G., Zsigmond, V. 2012: Fehér akác (Robinia pseudoacacia). In: Csiszár, Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Pátria Nyomda Zrt., Budapest, pp. 126−131.

Bolla, S. 1996: Lébény: gyertyános-tölgyes. Kisalföld, 1996. október 19.

Braun-Blanquet, J. 1951: Pflanzensoziologie. 2. Auflage. – Springer, Wien, p. 631

Csiky, J., Balogh, L., Dancza, I., Gyulai, F., Jakab, G., Király, G., Lehoczky, É., Mesterházy, A., Pósa, P. Wirth, T. 2023: Checklist of alien vascular plants of Hungary and their invasion biological charac-teristics. Acta Botanica Hungarica 65(1–2): 53–72. DOI: https://doi.org/10.1556/034.65.2023.1-2.3

Csiszár, Á., Kézdy, P., Korda, M., Bartha, D. 2020: Occurrence and management of invasive alien species in Hungarian protected areas compared to Europe. Folia Oecologica 47(2): 178–191. DOI: https://doi.org/10.2478/foecol-2020-0021

Dövényi, Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere I-II. Második, átdolgozott és bővített ki-adás. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest, pp. 299–317.

Erdélyi, A., Hartdégen J., Molnár Á. P., Hajagos G., Vadász Cs. 2019: A mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle) finomléptékű elterjedésének vizsgálata archív és recens adatok alapján a Pe-széri-erdőben. Tájökológiai Lapok 17(1): 75–84. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3466

Ernyey, J. 1926: Az akácfa vándorútja és megtelepedése hazánkban. – Magyar Botanikai Lapok 25: 161–191.

Kevey, B. 2024: A Hanság gyertyános-tölgyesei (Scillo vindobonensi-Carpinetum). Natura Somogyiensis 42: 101–130. DOI: https://doi.org/10.24394/NatSom.2024.42.101

Kézdy, P., Csiszár, Á., Korda, M., Bartha, D. 2017: Természetvédelmi kezelést végző szakemberek tapasz-talatai az inváziós fajokról – egy hazai, kérdőíves felmérés eredményei. In: Csiszár, Á., Korda, M. (szerk.): Özönnövények visszaszorításának gyakorlati tapasztalatai. 2. kiadás. Rosalia kézikönyvek 3. Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Budapest, pp. 11–14.

Korda, M. 2018: A Magyarországon inváziós növényfajok elterjedésének és elterjesztésének története I. Tilia 19: 111–194.

Nentwig, W., Bacher, S., Kumschick, S., Pyšek, P., Vilà, M. 2018: More than „100 worst” alien species in Europe. Biological Invasions 20: 1611–1621. DOI: https://doi.org/10.1007/s10530-017-1651-6

Richardson, D.M., Rejmánek, M. 2013: Trees and shrubs as invasive alien species — 2013 update of the global database Diversity and Distributions 19(8): 1093– 1094. DOI: https://doi.org/10.1111/ddi.12075

Selmeci, M., Höhn, M., Saláta, D. 2013: A lébényi Tölgy-erdő tájtörténeti kutatása. Tájökológiai Lapok 11(2): 261–277. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3753

Selmeci, M., Höhn, M. 2012: A lébényi „Tölgy-erdő” növényzetének változása a tájhasználat és tájtörté-net ismeretében. Kertgazdaság 44(4): 54–61.

Takács, G. 2010: Lébény-Tölgyerdő. In: Molnár, Zs. (szerk.): A XV. MÉTA-TÚRA túravezető füzete. Kisal-föld. 2010. szeptember 29.–október 4. Kézirat, s. n.

Takács, G. 2011: Tájátalakítás és a felszínborítás változásai a Hanságban a XVIII.–XX. században. Táj-ökológiai Lapok 9(1): 13–42. DOI: https://doi.org/10.56617/tl.3895

Udvardy, L. 2004: Bálványfa (Ailanthus altissima (Mill.) Swingle). In: Mihály, B., Botta-Dukát, Z. (szerk.): Biológiai inváziók Magyarországon. Özönnövények. TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest, pp. 143–160.

Udvardy, L., Zagyvai, G. 2012: Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima [Mill.] Swingle). In: Csiszár, Á. (szerk.): Inváziós növényfajok Magyarországon. Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, Sopron, pp. 133–137.

Zólyomi, B. 1934: A Hanság növényszövetkezetei (összefoglalás). Die Pflanzengesellschaften des Han-ság. Vasi Szemle 1: 146–174.

Zólyomi, B. 1937: A Szigetköz növénytani kutatásának eredményei. Botanikai Közlemények 34(5–6): 169–190.

Internetes források

http1: EASIN – European Alien Species Information Network https://easin.jrc.ec.europa.eu/easin (Hoz-záférés / accessed: 2023. 06. 25.)

http2: EPPO – European and Mediterranean Plant Protection Organization Global Database https://gd.eppo.int/ (Hozzáférés / accessed: 2023. 06. 28.)

http3: DAISIE – Delivering Alien Invasive Species Inventories for Europe http://www.europe-aliens.org/ (Hozzáférés / accessed: 2023. 06. 28.)

http4: EU-IAS – Európai Unió inváziós fajokkal kapcsolatos honlapja https://ec.europa.eu/environment/nature/invasivealien/ (Hozzáférés / accessed: 2023. 06. 28.)

Letöltések

Megjelent

2024-12-29

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

A fehér akác (Robinia pseudoacacia L.) és a mirigyes bálványfa (Ailanthus altissimus (Mill.) Swingle) térhódítása a lébényi Tölgy-erdőben. (2024). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 22(2), 3-19. https://doi.org/10.56617/tl.5918

Hasonló cikkek

11-20 a 84-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.