The comparative phenological examination of reed near Kis-Balaton Wetland

Szerzők

Kulcsszavak:

Kis-Balaton, common reed, LAI

Absztrakt

A Kis-Balaton környékén elhelyezkedő eltérő vízborítású nádállományok magasság és levélfelület-index változását vizsgáltuk a közönséges nád (Phragmites australis) vegetációs időszakában, 2018-ban. Ebben az évben a Balaton és a Kis-Balaton természetes nádasait, a keszthelyi Agrometeorológiai Kutatóállomáson mesterségesen telepített nádállományát és a keszthelyi szennyvíztisztító telep melletti kifolyó özönnádasát jelöltük ki vizsgálatra. A kijelölt mintanapokon mértük a növénymagasságot, levélszámot, levelek hosszúságát és szélességét, továbbá figyelemmel kísértük a vízszint változását és számláltuk az egy négyzetméterre jutó nádsarjak számát. Az időjárás a 2018-as évben meleg és csapadékos volt, ami kedvezően befolyásolta az állományok magasság és levélfelület-index értékek alakulását. A mérésekből levont következtetésünk az volt, hogy 2018-ban a melegebb és csapadékosabb időjárás kedvezett a nád magasság és levélfelület-index alakulásának. A Balaton nádasa esetén detektáltuk a legtöbb kiemelkedő értéket: legnagyobb átlagmagasság (380 cm), legnagyobb átlag levélfelület (1780 cm2), a legsűrűbb nádállomány (50 nádsarj/m2) és a legmagasabb átlag AI érték (8,9). A vízborítás és a klímanormálnál (1970-2000) melegebb léghőmérséklet kedvezett a nád növekedésének. A vízborítás alatt álló nádállományok magasabb évi átlagos LAI értékkel rendelkeztek, melynek oka az egy négyzetméterre jutó sarjhajtásszám volt. A kisbalatoni part menti nádas volt a legritkább állomány (18 nádsarj/m2), valamint a legkisebb átlag magasságértékeket virágzáskor (220 cm) számoltuk. A bugahányás után a leszáradás fokozatos volt, a vegetációs periódusnak megfelelő.

Hivatkozások

Brix, H. 1999. Genetic diversity, ecophysiology and growth dynamics of reed (Phragmites australis), Aquatic Botany. 64. 179–184.

Clevering, O. A., Lissner, J. 1999.Taxonomy, chromosome numbers, clonal diversity and population dynamics of Phragmites australis. Aquatic Botany. 64. 3-4, p. 185–208. https://doi.org/10.1016/S0304-3770(99)00059-5

Frankenberg, J., 1997. Guidelines for growing Phragmites for erosion control. Cooperative Research Centre for Freshwater Ecology. Murray-Darling Freshwater Research Centre. Albury, NSW, Australia. p. 21.

Haslam, S. M. 1975. The Performance of Phragmites communis Trin. in Relation to Temperature. Annals of Botany. 39(4). 883–888. https://doi.org/10.1093/oxfordjournals.aob.a085006

Hickman, J. C. 1993. The Jepson Manual: Higher Plants of California. University of California Press. Berkeley, CA. p. 1400.

Hitchcock, C. L., Cronquist, A., 1973. Flora of the Pacific Northwest. University of Washington Press. Seattle, WA. p. 1400.

Lambertini, C., Mendelssohn, A., Gustafsson, MH., Olesen, B., Riis, T., Sorrel, B. K., Brix, H. 2012. Tracing the origin of Gulf Coast Phragmites (Poaceae): A story of long-distance dispersal and hybridization. American Journal of Botany. 99(3). 538–51 https://doi.org/10.3732/ajb.1100396

Leithead, H. L., Yarlett, L. l., Shiflet, T. N. 1971. 100 native forage grasses in southern states. Agricultural Handbook No. 389., p. 216. https://doi.org/10.5962/bhl.title.119961

Tátrai, I., Mátyás, K., Korponai, J., Paulovits, G., Pomogyi, P., 2000. The role of the Kis-Balaton Water Protection System in the control of water quality of Lake Balaton. Ecological Engineering. 16. 73–87. https://doi.org/10.1016/S0925-8574(00)00091-4

USDA NRCS. 2012. Streambank and shoreline protection conservation practice 580. Plant Materials Fact Sheet. p.2.

Walker, M. J., Grimes, C. 1997. Ditch stabilization with shoreline common reed. National Meeting of the American Society for Surface Mining and Reclamation, Austin, Texas

Welsh, S. L., Atwood, N. D., Goodrich, S., Higgins L. C. 2003. A Utah Flora. Brigham Young University. Provo, UT. p. 912.

Letöltések

Megjelent

2020-10-06

Folyóirat szám

Évf. 24 Szám 2 (2020)

Rovat

Cikkek

License

Copyright (c) 2020 Szanati Angéla, Soós Gábor, Anda Angéla

Creative Commons License

This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.

The articel is under the Creative Commons 4.0 standard licenc: CC-BY-NC-ND-4.0.  Under the following terms: You must give appropriate credit, provide a link to the license, and indicate if changes were made. You may do so in any reasonable manner, but not in any way that suggests the licensor endorses you or your use. You may not use the material for commercial purposes. If you remix, transform, or build upon the material, you may not distribute the modified material. You may not apply legal terms or technological measures that legally restrict others from doing anything the license permits.