A magyar lovasíjász lovak tartása, takarmányozása, képzése, személyisége

Abstract

Számos, a szakirodalomban leírt kutatás igazolta, hogy lovak esetében a megfelelő vérmérséklet vagy személyiség a mindennapi használhatóság egyik alapfeltétele. Éppen ezért sok vizsgálatot végeztek már a különböző használati célú lovak személyiségének kiderítésére. Ismereteim szerint lovasíjász lovakról még nem készült semmilyen tudományos felmérés. Nem csak személyiségüket, de általános jellemzőiket (kor, nem, fajta, szín) tartásuk, takarmányozásuk, körülményeit, képzésük rendszerét és egészségügyi állapotukat sem vizsgálták még. Célunk az volt, hogy mindezek kérdőíves felmérésével általános képet kapjunk a Magyarországon lovasíjászatra használt lovakról. Tizenöt különböző lovasíjász egyesületnél, 60 lóról gyűjtöttünk adatokat. Megállapítható, hogy a nemek aránya kiegyensúlyozott a kancák és a heréltek közt (a mének száma elenyésző), a lovak életkora leggyakrabban 5 és 17 év között mozog. A fajták képviselete igen változatos. A lovasíjász lovakat ridegen tartják és takarmányozásuk főként szénával, legelőfűvel, ritkábban egyszerű abraktakarmányokkal történik. A lovak edzése igen változatos, és körülbelül azonos arányban végeznek velük földi munkát, idomítólovaglást, tereplovaglást és lovasíjász edzést. A válaszadók szerint lovaik túlnyomórészt kiegyensúlyozott, nyugodt személyiségűek. A Lloyd-féle Ló Személyiség Kérdőív alapján kapott személyiségprofiljuk csak részben hasonlít a korábbi vizsgálatokban szereplő lovakéhoz (Lloyd és mtsai, 2007). A gazdák elmondása szerint a lovak 25%-ának egyáltalán nincsenek egészségügyi problémái, a többi egyed között azonban viszonylag gyakran fordulnak elő apróbb sérülések és sebek, ami feltehetően a természetszerű, csoportos tartás következménye.