Kísérletek a selyemkóróval fertőzött természetközeli gyepek mentesítésére I.
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4475Palavras-chave:
özönnövény, természetesség, selyemkóró, védekezésResumo
Jelen közleményben egy igen elterjedt, vegyes megítélés alá eső invazív növényről, a selyemkóróról (Asclepias syriaca: vaddohány, selyemfű, papagájvirág) közlünk adatokat biológiájával és az ellene való védekezés lehetőségeivel kapcsolatban szántóföldi kísérleti tapasztalatok alapján. Ezen túl Körös-Maros Nemzeti Parkban való elterjedéséről, és ezen kezdetleges inváziós centrumokról közlünk adatokat. A kapott eredmények révén pedig megtervezhetjük a Körös-Maros Nemzeti Park területére betört közel 200 Asclepias-folt elleni beavatkozásainkat, hogy a terület jelenlegi természetességi állapotát a továbbiakban is fenntarthassuk. Botanikai vizsgálatainkat Biharugra környéki legelőkön és kaszálókon, valamint azok körzetében végeztük. A cönológiai vizsgálat alapján kiderült, hogy a természetes gyepek folyamatosan alakulnak át antropogén vegetációkká, elsősorban az állatok szálláshelyének közelében. A veszélyes gyomok visszaszorítása, főleg amíg lehetséges fontos feladat. A kultúrterületeken való irtását elsősorban adekvát agrotechnikával, másodsorban a talajműveléssel és a mechanikai beavatkozásokkal összehangolt, szisztematikus, évről évre végzett állománygyérítő vegyszeres kezelésekkel kell megkísérelni. A legegyszerűbb és legolcsóbb a megelőzés: a még mentes területeken a magról történő megtelepedés, valamint a kezdeti selyemkóró sarjtelepek megjelenése esetén azok minél gyorsabb felszámolása. Emellett az intenzív talajművelésen és a mechanikai beavatkozásokon kívül a sűrű tőállású, pillangós takarmánynövények, valamint a legelő – intenzív kaszálás mellett – segítenek leginkább a fertőzés visszaszorításában. A védekezési eljárásokat évekre kell megterveznünk, hogy a megfelelő időben történő bolygatással vagy éppen a vegyszerezéssel a gyökérrügyek folyamatos kihajtását indikáljuk, ez ugyan pillanatnyilag a selyemkóró felszaporodásához vezethet, a gyakori beavatkozás ugyanakkor ezzel ellentétesen – a gyökérzet tápanyagtartalmának csökkentése révén – a már kialakult sarjtelepek gyengülését fogja eredményezni. Egyszikű kultúrában szántóföldön és gyepeken a bentazon és dikamba valamint a triklopyr és fluroxipir kombinációk és bizonyos szulfonil-karbamidok – természetesen kissé emelt dózisban – bizonyultak az ellene legeredményesebb hatóanyagoknak. A szántóföldi kultúrákban alkalmazott további herbicidek az évelő sarjak ellen alig hatásosak. A herbicideket akkor kell alkalmazni, amikor az asszimiláták a gyökérhez szállítódnak (a virágképződést megelőzően, illetve ősszel, a téli dormancia előtt. Az idősebb hajtások lefelé, a fiatalok a gyökérzettől elfelé mozgatják a tápanyagot. A ruderális területeken van a legtöbb lehetőség a selyemkóró vegyszeres irtására, hisz a kevésbé szelektív készítményeket is bevethetnénk. Ugyanakkor, a legtöbb esetben már régóta bolygatatlan sarjkolóniák ellen nehezebb is eredményt elérni.
Referências
Bagi I. 1999: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) - Egy inváziv faj biológiája, a védekezés lehetőségei. Kitaibelia 4: 289-295.
Bagi I., Szilágyi Z. 1995: Az Asclepias syriaca L. cönológiai viszonyai a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett homokterületein. Bot. Közlem., 82: 147-147.
Bagi I., Szilágyi Z. 1996: Asclepias syriaca klónok strukturális vizsgálata a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi területein Bot. Közlem. 83: 170-171.
Bhowmik P. C., Bandeen J. D. 1976: The biology of common milkweed (Asclepias syriaca L.) Canadian Journal of Plant Science 56: 579-589. https://doi.org/10.4141/cjps76-094
Boros Á. 1947: A paksi homokterületek néhány növénye. Bot. Közlem., 44.
Csontos P. 2001: A szamárbogáncs (Onopordum acanthium L.) és a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 43: 83-92
Csontos P. 2005: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szárazon tartott magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 29: 25-31
Dancza I. 1999: Florisztikai megfigyelések a Délnyugat-Dunántúl gyomvegetációján. Kitaibelia 4: 319-327.
Danert S., Hanelt P., Helm J., Kruse J., Schultz-Motel J. 1981: Urania -Növényvilág. Magasabbrendű növények 2. Gondolat Kiadó, Budapest.
Dellei A., Németh I., 1996: Veszélyes és adventív gyomnövények terjedése Heves megyében. Növényvédelem 32: 507-513.
Doyon B. 1960: Etude bio-écologique d'Asclepias syriaca L. Quarante-deuxiéme. Rapp.Soc.Québec Protect. Plantes 42: 25-30.
Evetts L. L., Burnside O. C. 1972a: Germination and seedling development of common milkweed and other species. Weed Science 20: 371-378. https://doi.org/10.1017/S004317450003589X
Evetts L. L., Burnside O. C. 1973a: Common milkweed seed maturation. Weed Science, 21. 6: 568-569. https://doi.org/10.1017/S0043174500032495
Evetts L. L., Burnside O. C., 1973b: Competition of common milkweed with Sorghum. Agronomy Journal, 65. 6: 931-932. https://doi.org/10.2134/agronj1973.00021962006500060026x
Evetts L. L., Burnside O. C. 1973c: Milkweed - a persistens perennial, that reduces yields. Quarterly Farm. Ranch and Home 20: 13-15.
Evetts L. L., Burnside O. C. 1974: Root distribution and vegetative propagation of Asclepias syriaca L. Weed Research, 14: 283-288. https://doi.org/10.1111/j.1365-3180.1974.tb01062.x
Groh H. 1943: Notes on common milkweed. Scientific Agriculture 23: 625-632.
Hegi G. 1935: Illustrierte Flora von Mittel-Europa. II. kiadás. V/3. Carl Hanser Verlag, München
Holm L., Pancho J. V., Herberger J. P., Plucknett D. L. 1979: A Geographical Atlas of World. A Wiley Interscience Publication. John Wiley and Sons New York-Chichester-Brisbane-Toronto.
Horváth Z. 1984: Adatok az Asclepias syriaca L. (Asclepiadaceae) magprodukciójának és csírázásbiológiájának komplex ismeretéhez. Növényvédelem, 20. 4: 158-166.
Hunyadi K., Varga L. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szaporodásának ökológiája. In.: Bartha S. (szerk): I. Magyar Ökológus Kongresszus, Budapest, Előadás-kivonatok és poszter-összefoglalók, 78.
Karamán J. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) Zala megyei elterjedéséről. Növényvédelem 23: 273-275.
Kárpáti Z., Görgényi L.-né, Terpó A. 1968: Kertészeti Növénytan I. Növényszervezettan, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Kephart R. S. 1981: Breeding systems in Asclepias incarnata L., Asclepias syriaca L. and Asclepias verticillata L. American Journal of Botany 68: 226-232. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1981.tb12382.x
Koroknai B. 1995: Selyemkóró. Kertészet és szőlészet 51-52: 16-17.
Körösmezei Cs. 1983: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 19: 271-272.
Mézes M. 1994: Takarmányártalmak. Gödöllő.
Morgan M. T., Schoen D. J. 1997: Selection on reproductive characters: Floral morphology in Asclepias syriaca. Heredity 79: 433-441. https://doi.org/10.1038/sj.hdy.6882040
Oegama T., Fletcher R. A. 1972: Factors that influence dormancy in milkweed (Asclepias syriaca L.) seeds. Canadian Journal of Botany 50: 713-718. https://doi.org/10.1139/b72-088
Pearson N. L. 1948: Observations on seed and seed hair growth in Asclepias syriaca L. American Journal of Botany 35: 27-36. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1948.tb05184.x
Péter J. 1975: Gyomnövények. In.: Halmágyi L. Keresztesi B. (szerk.): A méhlegelő. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Plotnikova T. V. 1933: Szbornik materialov Ukrainszkogo Naucsno-Iszledovetel'szkogo Insztituta Kaucsuka i Kaucsukonoszov 5: 119-125.
Sauer D., Feir D. 1974: Population and maturation characteristics of the common milkweed. Weed Science, 22: 293-297. https://doi.org/10.1017/S0043174500037097
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.
Soó R. 1966: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve. I. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Tutin T. G., Heywood V. H., Burges N. A, Moore D. M, Valentine D. H., Walters S. M., Webb D. A. 1972: Flora Europaea. 3. Diapensiaceae-Myoporaceae. University Press, Cambridge. https://doi.org/10.2307/1218149
Ujvárosi M. 1973: Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.
Ulmann M. 1951: Wertvolle Kautschukpflanzen des gemassigten Klimas. Akademie-Verlag, Berlin https://doi.org/10.1515/9783112529980
Valachovic M., 1989: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.I. Notes on flower biology and fruit production. Biologia, 44. 1: 37-420.
Valachovic M., 1991: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.II. Notes on the viability of seed germination and seedling development. Biologia 46: 399-404.
Varga L. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 23: 493-500.
Varga L. 1998: Selyemkóró (Asclepias syriaca) In.: Csibor et al: (szerk.): Veszélyes-24 A leggyakoribb gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mezőföldi Agrofórum Kft, Szekszárd, pp. 103-111.
Varga L., Lovász Cs. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) biológiájának néhány jellegzetessége. Növényvédelem, 24: 512-519.
Vlaszaty Ö. 1967: Vegyszeres növényirtás az erdőgazdaságban. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest.
Downloads
Publicado
Edição
Seção
Licença
Copyright (c) 2006 Balogh Ákos, Penksza Károly, Benécsné Bárdi Gabriella
Este trabalho está licenciado sob uma licença Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).