Dél-tiszántúli kunhalmok botanikai és talajtani vizsgálatai
Florisztikai összefoglaló, Sáp-halom vegetációja
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4446Kulcsszavak:
kunhalom, löszpusztagyep, csernozjomAbsztrakt
A Tiszántúl déli, a Körös-Maros Nemzeti Park területén négy kunhalom (Kántor-halom, Bőre-halom, Sáp-halom, Bökény-halom) botanikai és talajtani vizsgálatát végeztük el. Célunk a talajviszonyok és a vegetációtípusok rögzítése és összehasonlítása volt. A botanikai vizsgálatok során elkészítettük a halmok teljes fajlistáját, jellemeztük a vegetációjukat és a Sáp-halom transzszekt vizsgálatot is folytattunk a vegetációjának bemutatására. A vegetáció egységekbe a talajtani viszonyok rögzítése érdekében Pürckhauer-féle mintavevővel végeztük felvételezéseket. A terület kis kiterjedése ellenére számos fajnak és vegetációtípusnak ad otthont. Alapvetően viszont mégis két vegetációcsoportba tartozó növényzettípus jelenik meg. A csúcsi területek mindegyikén az Elymus repens és Agropyron pectiniforme dominancia figyelhető meg. Ezt a Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae, löszpusztagyep váltja fel, rendszerint éles határral, ami a transzszekt felvételekben is jól látszik. Ez a vegetáció típus fajgazdag, és számos ritka vagy tipikus faj is tartalmaz. A halmok anyagának 1 m mélységű vizsgálatakor mind a négy esetben morfológiailag egységes – és egymáshoz nagyon hasonló – talajképződménnyel találkoztunk. A szúróbotos vizsgálat során az eltérő növényzeti egységek alatt is ugyanolyan talajképződményt figyeltünk meg. A vizsgálat alapján a halmokon mindenhol – mivel azok az építések után mentesültek a környezet valószínűsíthető többletvízhatása alól – sötétbarna színű, gyökerekkel sűrűn átszőtt, morzsás szerkezetű, nyomokban meszet tartalmazó, több esetben mészlepedékes B-szintű csernozjom talaj alakult ki.
Hivatkozások
Barczi A. 2003: Data for the botanical and pedological surveys of the Hungarian kurgans (Great Hungarian Plain, Hortobágy). Thaiszia. 13: 113–126.
Barczi A., Joó K. 2000: Kurgans: Historical and ecological heritage of the Hungarian Plane. Multifunctional Landscapes, pp. 199–200.
Barczi A., Joó K. 2003: A hortobágyi Csípő-halom morfológiai és talajtani elemzése. Földrajzi Értesítő 52: 37–45. https://doi.org/10.1556/agrokem.52.2003.1-2.2
Barczi A., Joó K., Penksza K. 2001: Kunhalmok eltemetett talajainak talajgenetikai rekonstrukciója: morfológiai vizsgálatok. Magyar Földrajzi Konferencia CD kiadványa.
Barczi A., Sümegi P., Joó K. 2003: Adatok a Hortobágy paleoökológiai rekonstrukciójához a Csípő-halom talajtani és malakológiai vizsgálata alapján. Földtani Közlöny 131: 421–431.
Barczi A., Penksza K., Joó K. 2004: Alföldi kunhalmok talaj-növény összefüggés-vizsgálata. Agrokémia és Talajtan 53: 3–16. https://doi.org/10.1556/agrokem.53.2004.1-2.2
Borhidi A. 2003: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Braun-Blanquet J. 1964: Pflanzensoziologie II.-Wien. https://doi.org/10.1007/978-3-7091-8110-2
Centeri Cs., Malatinszky Á. 2005: Data on pedology, erosion an vegetation of extensively cultivated and abandoned agricultural areas in the Putnok Hills region. Proceedings of the „13th International Poster Day”. CD. pp. 74–80.
Joó K. 2001: Kalandozás a dél-tiszántúli kunhalmokon. Természet Világa Természettudományi Közlöny 132: 184–185.
Joó K. 2003: Adatok a Csípő-halom flórájához és vegetációjához. Tájökológiai Lapok. 1: 87–95.
Joó K., Barczi A. 2001: Halomsírok, határhalmok, lakódombok: a kunhalmok. Földgömb 19: 22–30.
Kapocsi J., Domán E., Bíró I., Forgács B., Tóth, T. 1998: Florisztikai adatok a Körös-Maros Nemzeti Park illetékességi területéről. Crisicum 1: 75–83.
Kertész É. 1992: A Biharugrai Tájvédelmi Körzet vegetációjának áttekintése. Békéscsabai Munkácsy M. Múzeum Term.tud. Adattár Lsz. 2011–1991.
Kertész É. 1996a: Adatok a Biharugrai Tájvédelmi Körzet flórájához (1986-1995). Natura Bekesiensis 2: 37–64.
Kertész É. 1996b: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentôs területeiről. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16: 5–15.
Penksza K., Kapocsi J. 1998: A Maros-völgy edényes növényei I. Crisicum 1: 35–74.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.
Tóth A. 1998b: Veszélyeztetett löszgyep reliktum foltok a nagykunsági halmokon. Kitaibelia 3: 329–330.
Tóth A. (szerk.) 1999: Kunhalmok. Alföldkutatásért Alapítvány Kiadványa, Kisújszállás.
Zólyomi B. 1936: Übersicht der Felsenvegetation in der Pannonischen Florenprovinz und dem Nordwestlich Angrenzenden Gegiete Ann. Hist.-Nat. Mus. Nat. Hung. 32: 136–174.
Zólyomi B 1958: Fitocönológiai analízis az alföldi löszhátak eredeti növénytakarójának maradványain- A II. Biol. Vándorgy. ea-inak ism. Szeged, 1958. V. 19–21.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2006 Herczeg Edina, Barczi Attila, Penksza Károly
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
