Adatok a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelő tájtörténetéhez
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4359Kulcsszavak:
fás legelő, tájtörténet, Magas-Bakony, tájhasználat, legeltetésAbsztrakt
A hagyásfás legelő igen összetett és sokoldalú terület-, illetve tájhasználati mód, melynek a múlt gazdálkodási rendszerében/rendszereiben igen nagy jelentősége volt. A tegnap embere a fás legelők kialakításával tette élhetővé az erdőt, a tájat, teremtett viszonylagos egyensúlyt önmaga és a természet között, így a földhasználati rendszerben betöltött szerepük megértése érdekében a múltjuk kutatása elengedhetetlen. A vizsgált terület múltját történeti írott és térképes források, levéltári adatok, valamint a helyszínen, interjú módszerrel gyűjtött információk alapján kutattuk/kutatjuk, azonban a terület állapotának romlása miatt egyre kevesebb idő áll rendelkezésre. A hozzávetőlegesen 100 éve kialakított hagyásfás legelőn a legeltetéssel és ezzel együtt a rendszeres legelőápolással mintegy 15 éve hagytak fel, aminek következtében a legelőn a cserjék, bokrok és növendékfák területborítása erőteljesen megnövekedett. Mára a nyílt gyepes területek aránya már a 20%-ot sem éri el, így csak a megmaradt faóriások tanúskodnak a legelő egykori történetéről. A területről készült légifotók elemzésével felmértük a szukcesszió gyorsaságát, a cserjésedés térbeli változását, így megállapítottuk, hogy a terület rekonstruálására, illetve a további kutatásra maradt idő nem lehet több 10 évnél, aminek elteltével, beavatkozás nélkül a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelőnek feledés lesz a sorsa, melyen osztozik az ország többtíz esetleg többszáz más fás legelőjével.
Hivatkozások
Az 1996. évi LIV. törvény: Törvény az erdőről és az erdő védelméről, egységes szerkezetben a végrehajtásáról szóló 29/1997. (IV. 30.) FM., valamint az erdőrendezési Szabályzatról kiadott 88/2000.(XI.10.) FVM. rendelettel www. aesz.hu/static_contents/T_0.htm
Andrásfalvy 2004: Az úrbérrendezés hatása a természetre in História folyóírat 2004./05. szám – online archívum: http://www.historia.hu/archivum/2004/tart0405.htm
Fényes E. 1847: Magyarország leírása. I–II. Budapest.
Hegyi I. 1978: A népi erdőkiélés történeti formái (Az Északkeleti-Bakony erdőgazdálkodása az utolsó kétszáz évben). Akadémia Kiadó, Budapest.
Hudi J. 1998: Pénzesgyőr: Egy bakonyi község múltja és jelene. Budapest.
I KF: I katonai felmérés (1763–1768), Budapest.
II KF: II katonai felmérés (1852–1854), Budapest.
III KF: III katonai felmérés (1879), Budapest.
Kenéz Á., Szemán L., Szabó M., Saláta D., Malatinszky Á., Penksza K., Breuer L. 2007: Természetvédelmi célú gyephasznosítási terv a Pénzesgyár-Hárskúti hagyásfás legelő élőhely védelmére. Táj- ökológia Lapok 5: 35_41.
Pesty F. 1880: Az eltűnt régi vármegyék I-II. Budapest.
Szabó M., Kenéz Á., Saláta D., Malatinszky Á., Penksza K., Breuer L. 2007: Természetvédelmi- gyepgazdálkodási célú botanikai vizsgálatok a pénzesgyőr-hárskúti hagyásfás legelőn Tájökológia Lapok 5: 27–34.
Vajkai A. 1959: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza. Budapest.
VeML1:(Veszprém Megyei Levéltár) mikrofilmtár, MOL-S-78 (Magyar Országos Levéltár) Kataszteri gyűjtemény térképek mikrofilm másolata, 158. tekercs.
VeML2: (Veszprém Megyei Levéltár) VII. 7. d, 225. számú jegyzőkönyv.
VeML3: (Veszprém Megyei Levéltár) VII. d, 225. számú telekjegyzőkönyv.
VeML4: (Veszprém Megyei Levéltár) XXIV. 201. c 1388/1945 számú irat.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2007 Saláta Dénes, Szabó Máté, Kenéz Árpád, Malatinszky Ákos, Demény Krisztina, Breuer László
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).