A sarjerdők természetvédelmi és turisztikai értékei
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4133Kulcsszavak:
sarjerdő, természetvédelem, turisztikaAbsztrakt
A nagy kiterjedésű, összefüggő, egykoron sarjerdőként művelt erdőterületek a mai napig jelen vannak Németországban. Bajorország után Rheinland-Pfalz tartomány rendelkezik a legnagyobb területtel (160.000 ha) belőlük. A sarjerdőszerű üzemmód során a fákat kis parcellákban, 15–25 (max. 40) éves vágásfordulókban tarra vágják, miközben az újulat nem magról, hanem gyökér-, illetve tősarjról szaporodik. A sarjerdőszerű gazdálkodás a 20. század elejéig nagy hagyománnyal rendelkezett a térségben, majd a megváltozott gazdasági viszonyok miatt a legtöbb helyen feladásra kényszerültek ezek a területek. Mára szálaló erdőket, illetve 60–80 éve nem használt „túlkoros sarjerdőket” találunk a helyükön. A sarjerdőszerű gazdálkodási módra a tűlevelű fafajok nem alkalmasak, kizárólag a lombos fák. Mivel minden fafajnak más a sarjadó képessége, így nem mindegyik reagál jól a hosszútávú fokozott igénybevételre. Nagyon jól sarjadak a gyertyán, a gesztenye, a hárs, a mogyoró, illetve a juhar fajok, közepesen a tölgyek, a nyír, a vadgyümölcs és a berkenye fajok, kevésbé jól, illetve nehezen a bükk. Összehasonlítva más erdőgazdálkodási üzemmóddal a kedvezőbb fény- és hőháztartási viszonyok miatt a sarjerdők jóval fajgazdagabbak. A természetvédelmi értékek mellett a kultúrtörténeti és gazdasági potenciáljuk sem elhanyagolható. Manapság egyre nagyobb igény mutatkozik a megújuló energiaforrások iránt, így az egyik lehetséges felhasználási forma a sarjerdőkből származó nyersanyagnak, a tüzifaként való hasznosítás.
A projekt fő célkitűzése választ adni arra a kérdésre, hogy a mai gazdasági viszonyok között milyen lehetőségek adottak az egykori sarjerdők használatára, figyelembe véve a társadalmi és ökológiai igényeket is.
Hivatkozások
Anonymus 2004: Die zweite Bundeswaldinventur. Das Wichtigste in Kürze. Die Homepage von dem Bundes- ministerium für Verbraucherschutz, Ernährung und Landwirtschaft (http://www.bundeswaldinventur.de)
Eder W. 1989: Bedeutung und Bewirtschaftung der Stockausschlagwälder im Binger Wald. AFZ 44: 12-13.
Fay G. 2006: Stabilität von Stockausschlagswäldern an Rhein und Mosel. Diplomarbeit, Universität Freiburg.
Grohs M. 2007: Historische Entwicklung der Haubergbewirtschaftung im nördlichen Westerwald am Beispiel der Gemarkung Selbach. Diplomarbeit, Fachhochschule Weihenstephan.
Hachenberg F. 1992: 2000 Jahre Waldwirtschaft am Mittelrhein. Selbstverlag des Landesmuseums Koblenz, Koblenz.
Hasel K. 1985: Forstgeschichte. Ein Grundriss für Studium und Praxis. Parey Verlag, Hamburg/Berlin.
Hausrath H. 1928: Beiträge zur Geschichte des Nieder- und Mittelwaldes in Deutschland. Allgemeine Forst- und Jagdzeitung 104: 346–348.
Hochhardt W. 1996: Vegetationskundliche und faunistische Untersuchungen in den Niederwäldern des mittleren Schwarzwaldes unter Berücksichtigung ihrer Bedeutung für den Arten- und Biotopschutz. Dissertation, Universität Freiburg.
Hochhardt W. 1997: Vegetation und Fauna der Niederwälder des Mittleren Schwarzwaldes. AFZ 52: 672–674.
Kremer B-P. 1997: Lebensraum aus Menschenhand. RVDL-Verlag, Köln.
Landesamt für Natur, Umwelt und Verbraucherschutz Nordrhein-Westfalen (Lanuv) 2007: Niederwälder in Nordrhein-Westfalen. Beiträge zur Ökologie, Geschichte und Erhaltung. Martina Galunder-Verlag, Recklinghausen.
Licht W. 1971: Die Vegetation des Naturschutzgebietes Lemberg/Pfalz. Mainzer Naturwissenschaftliches Archiv: 149–194.
Mantel K. 1990: Wald und Forst in der Geschichte: ein Lehr- und Handbuch. Ulmer Verlag, Alfeld/Hannover.
Manz E. 1993: Vegetation und standörtliche Differenzierung der Niederwälder im Nahe- und Moselraum. Pollichia-Buch 28. Selbstverlag der Pollichia, Bad Dürkheim.
Manz E. 1994: Bedeutung der linksrheinischen Niederwälder für den Naturschutz. AFZ 49: 1123–1125.
Niemöller R-M. 2007: Die Elsbeere. Eine rarität im Wald und auf dem Holzmarkt. Landpost 21: 47.
Pardé J. 1979: Entwicklung, Stand und Zukunft der Forschung über die Durchforstung in Frankreich. Forstwiss. Cbl. 98: 110–119. https://doi.org/10.1007/BF02743105
Pott R. 1996: Biotoptypen. Schützenswerte Lebensräume Deutschlands und angrenzender Regionen. Verlag Ulmer, Stuttgart.
Reif A. 1996: Die Nieder- und Mittewälder der Eierberge in Oberfranken: Flora, Vegetation, Bewirtschaftung und Bestandsdynamik. Ber. Naturwiss. Ges. Bayreuth: 169–272.
Reif A., Coch T., Knoerzer D., Suchant R. 2001: Wald. In: Konold W., Böcker R., Hampicke U. (Hrsg.): Handbuch Naturschutz und Landschaftspflege. Landsberg (Ecomed) (4. Ergänzungslieferung 3/2001): Kap VIII-7.1.
Rossmann D. 1996: Landschaftspflegekonzept Bayern. Lebensraumtyp Nieder- und Mittelwälder. Bayerisches Staatsministerium für Landesentwicklung und Umweltfragen (StMLU) & Bayerische Akademie für Naturschutz und Landschaftspflege (ANL) (Hrsg.).
Scherzinger W. 1996: Naturschutz im Wald: Qualitätsziele einer dynamischen Waldentwicklung. Ulmer Verlag, Stuttgart.
Schmithüsen J. 1934: Vegetationskundliche Studien im Niederwald des linksrheinischen Schiefergebirges. Tharandter Forstliches Jahresbuch 85: 197–217; 225–264.
Schütz J-Ph. 2003: Waldbau I. Die Prinzipien der Waldnutzung und der Waldbehandlung. Skript vor Vorlesung Waldbau I. ETHZ, Zürich.
Schwab P. 2001: Elsbeere. Projekt für Förderung seltener Baumarten. Professur Waldbau ETHZ. Eidg. Forstdirektion BUWAL.
Spelsberg G. 1984: Bedeutung des Mittel- und Niederwaldes für den Artenschutz. Der Forst- und Holzwirt 39: 312–313.
Suchomel C., Konold W. 2008: Niederwald als Energiequelle – Chancen und Grenzen aus Sich des Naturschutzes. Ber. Naturf. Ges. Freiburg i. Br. 98: 61–120.
Winkel G., Schaich H., Konold W., Volz K-R. 2005: Naturschutz und Forstwirtschaft: Bausteine einer Naturschutzstrategie im Wald. Naturschutz und Biologische Vielfalt 11. BfN-Schriften-Vertrieb im Landwirtschaftsverlag, Münster.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2009 Tímea Helfrich
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
