A cibakházi Kettős-halom tájtörténete és florisztikai vizsgálata
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.3520Kulcsszavak:
halom (kurgán), Tiszazug, sztyeppvegetáció, élőhely-sziget, élőhely-megőrzésAbsztrakt
A cibakházi Kettős-halom a Tiszazug egyik legértékesebb halma. Két, közvetlenül egymás mellé épített őskori kurgán alkotja, melyek közül az északi természetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségű ősi sztyeppnövényzetet őrzött meg. A halmon a vizsgálat során 117 hajtásos növényfajt találtunk. Legjelentősebb fajai: Agropyron cristatum (taréjos búzaffi), Artemisia austríaca (selymes üröm), Asperula cynanchica (ebfojtó müge), Astragalus austriacus (kisvirágú csűdfű), Elymus hispidus (deres tarackbúza), Omithogalum brevistyhim (nyúlánk sárma), Stipa capillata (kunkorgó árvalányhaj), Veronica austriaca subsp. dentata (fogaslevelű veronika). A déli halom legnagyobb részét az 1970-es években elbányászták, csak az északkeleti lejtőből maradt meg egy alig érzékelhető rész. Az északi kurgánra telepített akácos folyamatos terjeszkedése főleg a keleti és déli oldalon jelent veszélyt a gyepi növényzetre. Az akác letermelése és a halom körüli pufferzóna (gyepsáv) kialakítása már rövidtávon is jelentősen hozzájárulna a halom élővilágnak megóvásához. Hosszútávon pedig érdemes lenne a déli halom teljes rekonstrukcióját is elvégezni.
Hivatkozások
Első katonai felmérés 2004: Az első katonai felmérés. A Magyar Királyság teljes területe 965 nagyfelbontású színes térképszelvényen. 1782-1785. Arcanum Kiadó, Budapest. DVD-ROM.
fentről.hu: Budapest Főváros Kormányhivatal Földmérési, Távérzékelési és Földhivatali Főosztályának légifotóarchívuma. Internetes elérése: https://www.fentrol.hu (2019. január 31.).
Google Earth: Google Earth Pro online térinformatikai felület. Internetes elérése: https://www.google.hu/intl/hu/earth (2019. január 31.).
Harmadik katonai felmérés 2007: Biszak S., Tímár G., Molnár G., Jankó A.: A Harmadik Katonai Felmérés. 1869-1887. Arcanum Kiadó, Budapest. DVD-ROM.
Magyarország topográfiai 2008: Tímár G., Molnár G., Székely B., Biszak S., Jankó A.: Magyarország topográfiai térképe a második világháború időszakából. DVD-ROM. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest. DVD-ROM.
Második katonai felmérés 2005: Tímár G., Molnár G., Székely B., Biszak S., Varga J., Jankó A.: A második katonai felmérés. 1819-1869. A Magyar Királyság és a Temesi Bánság nagyfelbontású, színes térképei. Arcanum Adatbázis Kft., Budapest. DVD-ROM.
MNM Régészeti Adatbázis 2018: Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adatbázisa (Budapest), https://archeodatabase.hnm.hu/hu (2018. december 31.).
Bagdi S. 1970: Adatok Tiszazug hidrogeográfiai sajátosságaihoz. Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis 1970(2): 139-149.
Bagi G., Szunnay Z. 2001: Cibakháza. Száz magyar falu könyvesháza Kht., Budapest, p. 185.
Barczi A. 2016: Kunhalmok eltemetett talajainak vizsgálata. Szent István Egyetem Egyetemi Kiadó, Gödöllő, p. 179.
Bede Á. 2016: Kurgánok a Körös-Maros vidékén... Kunhalmok tájrégészeti és tájökológiai vizsgálata a Tiszántúl középső részén. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, p. 150.
Bede Á. 2019: A Tiszazug és a Körösszög halmainak kataszterezése és állapotfelmérése. Archaeologiai Értesítő 144: 199-217. https://doi.org/10.1556/0208.2019.144.9
Bíró, M., Bölöni, J., Molnár, Zs. 2018: Use of long-term data to evaluate loss and endangerment status of Natura 2000 habitats and effects of protected areas. Conservation Biology 3: 660-671. https://doi.org/10.1111/cobi.13038
Borhidi A. 2003: Magyarország növénytársulásai. Akadémiai Kiadó, Budapest, p. 610.
Csányi M. 1981: A tiszazugi régészeti kutatások. In: Szabó L. (szerk.): 10 éves a Tiszazug kutatása. Damjanich János Múzeum, Szolnok, pp. 10-16.
Csányi M., Tárnoki J. 2011: Településrégészeti kutatások a Tiszazugban. In: Bartha J., Benedek Cs., Gecse A. (szerk.): Életjel. Tanulmányok az ezredvégi Tiszazug népéletéből. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, pp. 7-36.
Csathó A. I. 2008: Ősi sztyepprétmaradvány a medgyesegyházi temetőben. In: Korsós Z., Gyenis Gy., Penksza K. (szerk.): A Magyar Biológiai Társaság XXVII. Vándorgyűlése. 2008. szeptember 25-26. Magyar Biológiai Társaság, Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest, pp. 19-25.
Csathó A. I. 2009: A mezsgyék természetvédelmi jelentősége és védelmük időszerűsége. Természetvédelmi Közlemények 15: 171—181.
Csipes A. 2000: Cibakháza története a kapitalista viszonyok megerősödéséig. In: Homer L, Őze S., Ráczkevi L.- né (szerk.): Cibakháza története. Cibakháza önkormányzatának Polgármesteri Hivatala, Cibakháza, pp. 9-43.
Dani J., Horváth T. 2012: Őskori kurgánok a magyar Alföldön. A Gödörsíros (Jamnaja) entitás magyarországi kutatása az elmúlt 30 év során. Áttekintés és revízió. Archaeolingua Alapítvány, Budapest, p. 215.
Deák B. 2018: Természet és történelem. A kurgánok szerepe a sztyeppi vegetáció megőrzésében. Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet, Budapest, p. 150.
Deák, B., Valkó, O., Török, P., Tóthmérész, B. 2016: Factors threatening grassland speciálist plants - A multi- proxy study on the vegetation of isolated grasslands. Biological Conservation 204: 255—262. https://doi.org/10.1016/j.biocon.2016.10.023
Deák, B., Valkó, O., Török, P., Kelemen, A., Bede, Á., Csathó, A. L, Tóthmérész, B. 2018: Landscape and habitat filters jointly drive richness and abundance of speciálist plants in terrestrial habitat islands. Landscape Ecology 33: 1117-1132. https://doi.org/10.1007/s10980-018-0660-x
Deák B., Török P., Tóthmérész B. Radócz Sz., Lukács K., Valkó O. 2019: A közép-tiszavidéki halmok flórakutatásának új eredményei. Kitaibelia 24: 94—105. https://doi.org/10.17542/kit.24.94
Dövényi Z. (szerk.) 2010: Magyarország kistájainak katasztere. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest. Második, átdolgozott és bővített kiadás, p. 876.
Ecsedy, I. 1979: The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastem Hungary. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 1-85.
Endes M., Harka Á. 1985: Javaslat a Tiszazug természeti értékeinek védetté nyilvánítására. Kézirat, p. 36. Tiszazugi Földrajzi Múzeum Adattára (Tiszafoldvár) 566-88/2. https://doi.org/10.1093/jts/36.2.566-a
Farkas F. (közzétette) 1994: Jász-Nagykun-Szolnok megye földrajzi nevei V. Tiszazug. Jászberényi Tanítóképző Főiskola, Tiszazug önkormányzatai, Jászberény-Kunszentmárton. p. 178.
Gábris Gy., Túri Z. 2008: Homokmozgás a történelmi időkben a Tiszazug területén. Földrajzi Közlemények 132: 241-250.
Horváth A., Illyés E., Molnár Zs., Molnár Cs., Csathó A. L, Bartha S., Kun A., Türke I. J., Bagi L, Bölöni J. 2011: H5a. Löszgyepek, kötött talajú sztyeprétek. In: Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.): Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója. ÁNÉR 2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. pp. 174—181.
Kalicz N. 1957: Tiszazug őskori települései. Régészeti füzetek 8. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Múzeum, Budapest, p. 102.
Király G. (szerk.) 2009: Új magyar fuvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. p. 628.
Kiss Cs. 1999: A kunhalmok védelme és megmentésük lehetőségei. A Puszta 16: 240-287.
Kiszelovics L, Csányi M. 2018: Cibakháza nagyközség településrendezési terve. Örökségvédelmi hatástanulmány. Kézirat. Szolnok, p. 38.
Kovács Gy., Csányi M., Tárnoki J. 2017: Topográfiai kutatások a Tiszazugban (Jász-Nagykun-Szolnok megye). In: Benkő E., Bondár M., Kolláth Á. (szerk.): Magyarország régészeti topográfiája - Múlt, jelen, jövő. MTA BTK Régészeti Intézet, Archaeolingua Alapítvány, Budapest, pp. 239-253.
Kozma B. 1910: A kunhalmok elhelyezkedése az Alföldön. Földrajzi Közlemények 38: 437-443.
Lendvai G., Horváth A., Kun A., Molnár Zs., Illyés E., Csathó A. I. 2011: Löszfalak és szakadópartok növényzete. In: Bölöni J., Molnár Zs., Kun A. (szerk.): Magyarország élőhelyei. Vegetációtípusok leírása és határozója. ÁNÉR 2011. MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete, Vácrátót. pp. 192-195.
Lisztes-Szabó Zs., Kiss H., Kovács Sz., Molnár A., Pető Á. 2014: A hajdúszoboszlói Kéthalom recens löszvegetációjának fitolit morfotípus-diverzitás vizsgálata. Botanikai Közlemények 101: 243-261.
Molnár V. A. (szerk.) 2018: Élet a halál után. A temetők élővilága. Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Növénytani Tanszék, Debrecen, p. 215.
Molnár Zs., Kun A. (szerk.) 2000: Alföldi erdőssztyepp-maradványok Magyarországon. WWF Füzetek 15. WWF Magyarország, Budapest, p. 56.
A. Nagy M. 1954: Talajföldrajzi megfigyelések a Tiszazugban. Földrajzi Értesítő 3: 507-543.
Nótári K. 2008: A tiszaugi Körtvélyesi-legelő vegetációtérképe és tennészetességi értékelése. Tiszavilág 3:61— 71.
Pásztor L., Dobos E., Michéli E., Várallyay Gy. 2018: Talajok. In: Kocsis K. (főszerk.): Magyarország nemzeti atlasza 2. Természeti környezet. Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földrajztudományi Intézet, Budapest, pp. 82-93.
Pető, Á., Barczi, A. (eds.) 2011: Kurgan Studies. An environmental and archaeological multiproxy study of burial mounds in the Eurasian steppe zone. British Archaeological Reports International Series 2238. Archaeopress, Oxford, p. 350. https://doi.org/10.30861/9781407308029
Prohászka P. 2015: Egy maroknyi lokálpatrióta Tiszazug régiségeinek nyomában. (Források a Tiszazugi Régészeti Magántársaság működéséhez). Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumi Adattár 38. Damjanich János Múzeum, Szolnok, p. 232.
Rákóczi A. 2016: Kunhalmok és emberek az évezredek sodrában. A közös agrárpolitika tájvédelmi előírásainak hatásai a Békés megyei kunhalmok állapotára. Magyar Természettudományi Társulat, Budapest, p. 129.
Rákóczi A., Barczi A. 2014: Védett tájelemek az Európai Unióban, a 73/2009 EK rendelet hatásai a magyar kunhalmok állapotára. Tájökológiai Lapok 12: 95-105.
Saláta D., Krausz E., Pető Á. 2017: Régészeti lelőhelyek előzetes állapotfelmérése történeti források alapján. In: Benkő E., Bondár M., Kolláth Á. (szerk.): Magyarország Régészeti Topográfiája: múlt, jelen, jövő. MTA BTK Régészeti Intézet, Archaeolingua Alapítvány, Budapest, pp. 359-367.
Tímár L. 1954: A Tiszazug növényföldrajza. Földrajzi Értesítő 3: 554—567.
Tímár L., Bodrogközy Gy. 1959: Die pflanzengeographische Karte von Tiszazug. Acta Botanica Hungarica 5: 203-232.
Tóth A. 1986: A Tiszazug és északi környékének halmai. (Állapotrögzítés). Kézirat. Kisújszállás, p. 28.
Tóth A. 1988: Szolnok megye tiszántúli területének kunhalmai. Zounuk 3: 349-410.
Tóth A. (szerk.) 2004: A kunhalmokról - más szemmel. Alföldkutatásért Alapítvány, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság, Kisújszállás—Debrecen, p. 192.
Tóth Cs. 2007: Jász-Nagykun-Szolnok megye kunhalmainak állapotfelmérése. Jászkunság 50(1-2): 42—59.
Tóth Cs. 2008: A Tiszazug kunhalmainak állapotfelmérése. Tiszavilág 3: 9-20.
Túri Z. 2011: KömyezetfÖldrajzi és tájökológiai vizsgálatok a Tiszazugban. In: Bartha J., Benedek Cs., Gecse A. (szerk.): Életjel. Tanulmányok az ezredvégi Tiszazug népéletéből. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szolnok, pp. 7-36.
Valkó, O., Veim, S., Zmihoski, M., Biurrun, L, Labadessa, R., Loos, J. 2018: The challenge of abandonment fór the sustainable management of Palaearctic natural and semi-natural grasslands. Hacquetia 17: 5-16. https://doi.org/10.1515/hacq-2017-0018
Virágh, D. 1979: Cartographical data of the kurgans in the Tisza Region. In: Ecsedy, I. (ed.): The People of the Pit-Grave Kurgans in Eastem Hungary. Fontes Archaeologici Hungáriáé. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 119-148.
Zólyomi B. 1969: Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. A Csörsz-árok és az Alföld ősi növényzete. Természet Világa 100: 550-553.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2019 Olasz Ákos, Tóth Tamás, Deák Balázs, Bede Ádám
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
