Élő ludakról történő tollszedés szervezési kérdései
Kulcsszavak:
lúd, libatoll, tollszedés élő ludakról, tollszedés szervezése, állatjóllétAbsztrakt
A tollszedés az élő ludakról a természetes vedlés idejében a beérett tollak eltávolítását jelenti a hát, oldal, has és mell testtájakról. A tollérésről próbaszedéssel kell meggyőződni. A tollszedés csak kézzel történhet a ludak számára megfelelő környezeti feltételek (minimum +6 °C, +15 °C-ot meghaladó átlaghőmérséklet, tollszedés előtt fürösztési lehetőség és vitamin, valamint takarmány-kiegészítők adagolása, üres emésztőszerv-rendszer stb.) mellett. Nagyobb lúdállományoknál ludakat befogó, a tollszedőket kiszolgáló, tollszedő és tollkezelő dolgozói csoportokat alakítanak ki. 2–3 tollszedőhöz egy kiszolgálót, 2–3 kiszolgálóhoz egy befogót, és 4–5 tollszedőhöz egy tollkezelőt kell beállítani. Egy lúd tollazása 6–10 percet vesz igénybe. A ludak védelme és a tollazat gyors megújulása érdekében letollazás után az állatoknak fedett elhelyezés, bőségesebb takarmányozás szükséges. Magyarországon a tollszedés jogi szabályainak betartását hatósági állatorvos ellenőrzi.
Hivatkozások
A 178/2009. (XII. 29.). FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 194: 47907–47924.
Az 1998. évi XXVIII. tv. Az állatok védelméről és kíméletéről. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 50: 1274–1280.
A 20/2002. (III.14.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.). FVM rendelet módosításáról. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 53: 954–956.
A 41/1997. (V.28.) FVM r. Az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő, 48: 13. 690–1000.
Ádám I. (2001): A toll. A baromfitoll és feldolgozása. Scriptor Kiadó, Budapest, 157.
Ashton, Ch. (1999): Domestic Geese. The Crowood Press, Ramsbury, 192.
Bakos A. (2009): Libatépőket cincál a Négy Mancs.
Bartlett, T. (1986): Ducks and Geese. A Guide to Management. The Crowood Press, Ramsbury, 110.
Bogenfürst F. (1992): Lúdtenyésztők kézikönyve. Új Nap Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 267. + XVII
Bögre J. (1968): Lúdtenyésztés. 115–224.p. In: Bögre J. (szerk.): Kacsa-, lúd-, pulyka- és gyöngytyúk- tenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 338.
Bögre J. (1981): Lúdtenyésztés. 359–625.p. In: Horn P. (szerk.) Baromfitenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 697
Buckland, R., Guy, G. (s.a.): Goose Production Systems. pp.1–89. In: Goose Production. (FAO Animal and Health Paper), 154.
Camirauga-Labatut, M. (s.a.): Goose Production in Chile and South America. pp. 94–109. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154. http://www.fao.org/DOCREP/005/Y4359E/y4359e0f.htm [Accessed 22/06/2010]
EFSA Panel on Animal Health and Welfare (AHAW) Scientific Opinion on the welfare aspects of the practice of harvesting feathers from live geese for down production. EFSA Journal 2010; 8(11) 1886. [57 pp.]. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2010.1886
Gara I. (2011): Személyes közlés. Plumavis Kft., Budapest
Grow, O. (1972): Modern Waterfowl Management and Breeding Guide. American Bantam Association, U.S.A. Augusta, NJ, 359.
Héjja S. (1984): Ha lúd, legyen kövér! Libagondozók és libahizlalók könyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 215.
Kozák, J., Gara, I., Kawada, T. (2010): Production and welfare aspects of goose down and feather harvesting. World’s Poultry Science Journal, 66(4) 767–777. https://doi.org/10.1017/S0043933910000723
MÉM (1975): A nagyüzemi baromfitartás állategészségügyi irányelvei. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest, 111
Ménesi J., Szekér I., Takáts K. (1964): Baromfitoll. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 206
MSZH, Magyar Szabványügyi Hivatal (1989): MSZ 6986–1989 Nyers, tépett libatoll. Magyar Népköztársaság, Országos Szabvány, MSZH Kiadói és Tájékoztatási Igazgatóság, Budapest, 1–4.
Pálffy D. (1980): Lúdárutermelés (Pecsenyelúd, húslúd, májliba és lúdtoll előállítása, feldolgozása). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 227
Rosinski, A. (s.a): Goose Production in Poland and Eastern Europe. pp. 124–137. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154.
Schneider, K. H. (1991): Studie zum Lebendraufen von Gänsen. Schreib-maschinen-Manuskript, Leipzig. 1–13.
Schneider, K.-H. (1995): Gänse. Eine Anleitung über ihre Züchtung, Haltung, Fütterung und Nutzung. Deutscher Landwirtschaftsverlag Berlin GmbH, Berlin, 180
Serjeantson, D. (2002): Goose husbandary in Medieval England, and the problem of ageing goose bones. Acta Zoologica Cracoviensia, 45 (special issue): 39–54.
Szentirmay L. (1968): Lúdtartás, -nevelés, -hízlalás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 131.
Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 378.
Tóth-Baranyi I. (1957): Baromfiipari ismeretek. Mőszaki Könyvkiadó Budapest, 384 + IV.
Vier Pfoten (2009): Tierhalteverbot für Gänsequäler Schwerk.
Wikipedia.org (s.a.): How to Properly Handle and Train Geese.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2011 Kozák János
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat a nyílt hozzáférés elvei szerint működik, cikkeire ugyanakkor a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
