Élő ludakról történő tollszedés szervezési kérdései

Szerzők

  • Kozák János Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Állattenyésztés-tudományi Intézet, Állatnemesítési, Sertés-, Baromfi- és Hobbiállat-tenyésztési Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

Kulcsszavak:

lúd, libatoll, tollszedés élő ludakról, tollszedés szervezése, állatjóllét

Absztrakt

A tollszedés az élő ludakról a természetes vedlés idejében a beérett tollak eltávolítását jelenti a hát, oldal, has és mell testtájakról. A tollérésről próbaszedéssel kell meggyőződni. A tollszedés csak kézzel történhet a ludak számára megfelelő környezeti feltételek (minimum +6 °C, +15 °C-ot meghaladó átlaghőmérséklet, tollszedés előtt fürösztési lehetőség és vitamin, valamint takarmány-kiegészítők adagolása, üres emésztőszerv-rendszer stb.) mellett. Nagyobb lúdállományoknál ludakat befogó, a tollszedőket kiszolgáló, tollszedő és tollkezelő dolgozói csoportokat alakítanak ki. 2–3 tollszedőhöz egy kiszolgálót, 2–3 kiszolgálóhoz egy befogót, és 4–5 tollszedőhöz egy tollkezelőt kell beállítani. Egy lúd tollazása 6–10 percet vesz igénybe. A ludak védelme és a tollazat gyors megújulása érdekében letollazás után az állatoknak fedett elhelyezés, bőségesebb takarmányozás szükséges. Magyarországon a tollszedés jogi szabályainak betartását hatósági állatorvos ellenőrzi.

Információk a szerzőről

  • Kozák János, Szent István Egyetem, Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Állattenyésztés-tudományi Intézet, Állatnemesítési, Sertés-, Baromfi- és Hobbiállat-tenyésztési Tanszék, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    Kozak.Janos@mkk.szie.hu

Hivatkozások

A 178/2009. (XII. 29.). FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 194: 47907–47924.

Az 1998. évi XXVIII. tv. Az állatok védelméről és kíméletéről. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 50: 1274–1280.

A 20/2002. (III.14.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól szóló 32/1999. (III.31.). FVM rendelet módosításáról. Földmővelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő 53: 954–956.

A 41/1997. (V.28.) FVM r. Az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő, 48: 13. 690–1000.

Ádám I. (2001): A toll. A baromfitoll és feldolgozása. Scriptor Kiadó, Budapest, 157.

Ashton, Ch. (1999): Domestic Geese. The Crowood Press, Ramsbury, 192.

Bakos A. (2009): Libatépőket cincál a Négy Mancs.

Bartlett, T. (1986): Ducks and Geese. A Guide to Management. The Crowood Press, Ramsbury, 110.

Bogenfürst F. (1992): Lúdtenyésztők kézikönyve. Új Nap Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 267. + XVII

Bögre J. (1968): Lúdtenyésztés. 115–224.p. In: Bögre J. (szerk.): Kacsa-, lúd-, pulyka- és gyöngytyúk- tenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 338.

Bögre J. (1981): Lúdtenyésztés. 359–625.p. In: Horn P. (szerk.) Baromfitenyésztők kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 697

Buckland, R., Guy, G. (s.a.): Goose Production Systems. pp.1–89. In: Goose Production. (FAO Animal and Health Paper), 154.

Camirauga-Labatut, M. (s.a.): Goose Production in Chile and South America. pp. 94–109. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154. http://www.fao.org/DOCREP/005/Y4359E/y4359e0f.htm [Accessed 22/06/2010]

EFSA Panel on Animal Health and Welfare (AHAW) Scientific Opinion on the welfare aspects of the practice of harvesting feathers from live geese for down production. EFSA Journal 2010; 8(11) 1886. [57 pp.]. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2010.1886

Gara I. (2011): Személyes közlés. Plumavis Kft., Budapest

Grow, O. (1972): Modern Waterfowl Management and Breeding Guide. American Bantam Association, U.S.A. Augusta, NJ, 359.

Héjja S. (1984): Ha lúd, legyen kövér! Libagondozók és libahizlalók könyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 215.

Kozák, J., Gara, I., Kawada, T. (2010): Production and welfare aspects of goose down and feather harvesting. World’s Poultry Science Journal, 66(4) 767–777. https://doi.org/10.1017/S0043933910000723

MÉM (1975): A nagyüzemi baromfitartás állategészségügyi irányelvei. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, Budapest, 111

Ménesi J., Szekér I., Takáts K. (1964): Baromfitoll. Mőszaki Könyvkiadó, Budapest, 206

MSZH, Magyar Szabványügyi Hivatal (1989): MSZ 6986–1989 Nyers, tépett libatoll. Magyar Népköztársaság, Országos Szabvány, MSZH Kiadói és Tájékoztatási Igazgatóság, Budapest, 1–4.

Pálffy D. (1980): Lúdárutermelés (Pecsenyelúd, húslúd, májliba és lúdtoll előállítása, feldolgozása). Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 227

Rosinski, A. (s.a): Goose Production in Poland and Eastern Europe. pp. 124–137. In: Goose Production. (FAO Animal Production and Health Paper), 154.

Schneider, K. H. (1991): Studie zum Lebendraufen von Gänsen. Schreib-maschinen-Manuskript, Leipzig. 1–13.

Schneider, K.-H. (1995): Gänse. Eine Anleitung über ihre Züchtung, Haltung, Fütterung und Nutzung. Deutscher Landwirtschaftsverlag Berlin GmbH, Berlin, 180

Serjeantson, D. (2002): Goose husbandary in Medieval England, and the problem of ageing goose bones. Acta Zoologica Cracoviensia, 45 (special issue): 39–54.

Szentirmay L. (1968): Lúdtartás, -nevelés, -hízlalás. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 131.

Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 378.

Tóth-Baranyi I. (1957): Baromfiipari ismeretek. Mőszaki Könyvkiadó Budapest, 384 + IV.

Vier Pfoten (2009): Tierhalteverbot für Gänsequäler Schwerk.

Wikipedia.org (s.a.): How to Properly Handle and Train Geese.

Letöltések

Megjelent

2011-06-30

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Kozák, J. (2011). Élő ludakról történő tollszedés szervezési kérdései. Animal Welfare, Etológia és Tartástechnológia (AWETH), 7(2), 152-164. https://journal.uni-mate.hu/index.php/aweth/article/view/6797

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei