„Költő vagyok, és katolikus.”

Pilinszky János művészetfilozófiájáról

Absztrakt

A tanulmány aktualitását két kerek, Pilinszkyhez kapcsolódó évforduló – a születésé (100) és a halálé (40) – adja, s témáját tekintve a költő művészetfilozófiáját helyezi a fókuszba. Mindehhez forrásul elsősorban a Tűnődés az „evangéliumi esztétikáról” című írást, valamint a Nagyvárosi ikonok két szövegét, A „teremtő képzelet” sorsa korunkban és az Ars poetica helyett címűt használtam. A feladatot akkor is fontosnak és érdekesnek tartom, ha maga a szerző tételes, rendszerszerű művészetfilozófiát nem alkotott, nem írt le. Ám ez az evangéli-umi esztétika mégis koherens, érthető és pontos, különösen, ha ismerjük, értjük Simone Weil vonatkozó nézeteit. Weil egyik legismertebb mondata – „A világ létezik, rossz, irreális és ab-szurd. Isten nem létezik, jó és reális.” – szinte kulcsot ad nekünk Pilinszky verseihez, megmu-tatva, hogyan feszül ellentét a világ úgynevezett tényei és a valóság között.

Bár a téma korábbi kutatói figyelmét általában elkerülte, én fontosnak érzem a költő Be-szélgetések Sheryl Suttonnal című is szövegét idecitálni, mert ez segít megérteni és megfo-galmazni a legfontosabb állításokat: Minden önzőségünk ellenére menthetetlenül egyek va-gyunk. Mindannyian Isten teremtményei vagyunk, és közösek a létproblémáink is, ennek minden konzekvenciájával.