A jércék korai táplálóanyag-ellátottságának hatása a növekedésre, fejlődésre és a testösszetételre

Absztrakt

Hat évtizeddel az első tojóhibridek megjelenése után takarmányozási szempontból úgy tűnik, hogy a tojástermelési időszakban a tojótyúkok táplálóanyag szükségletének „jobb” kielégítésével már nem lehet érdemben fokozni a tojástermelést. A nevelési és a tojástermelési időszak kapcsolatának ismeretében joggal merül fel az a kérdés, hogy a jércenevelés időszakában – és annak is különösen a korai szakaszában – a fejlődés szempontjából kritikus időszak táplálóanyag-ellátottsága hogyan befolyásolja a jércék növekedését, az egyes szervek, szervrendszerek fejlődését, ezen keresztül pedig a későbbi tojástermelést. A Kaposvári Egyetemen két eltérő típusú tojóhibridet (Hy-Line variety White 98 és Hy-Line variety Brown) vizsgáltunk. A kezelések között csak a nevelés első négy hetében etetett takarmány összetételében – speciális prestarter indító (kísérleti), ill. kereskedelmi indító (kontroll) táp – volt különbség. A Leghorn típusú és a középnehéz testű tojóhibridek a nevelés ideje alatt eltérő módon reagáltak a kezelésre. A kísérleti és a kontroll takarmányt fogyasztó csoportok között négyhetes korban mért testtömeg-különbség (testtömeg: 288 g, illetve 243 g, a különbség 15,7%) relatíve csökkent, de a nevelési periódus végéig (18 hetes kor) megmaradt (testtömeg: 1452 g és 1411 g, a különbség 2,9%). Az eltérő testtömegből adódó különbséget a középnehéz hibrid a csontos váz (mellcsonti taréj 116 mm és 107 mm, a combcsont tömege 11,46 g és 10,2 g), a szív- és érrendszer, illetve az ivarszervek fejlődésére fordította, míg a speciális prestarter indítót fogyasztó Leghorn hibrid esetében sokkal inkább az ivarszervek intenzívebb fejlődése(P < 0,05) volt megfigyelhető.