Tájgondozás, mint a tájvédelem helyi eszköze

Absztrakt

A  tájvédelem olyan közérdekű tevékenységek rendszere, amely egyrészt  a tájak értékeinek megőrzésére és helyreállítására irányul, másrészt a tájak használatának folyamatában a terhelhetőség és a használói igények összehangolására törekszik. A tájvédelemi tevékenység egyik pillére a tájak esztétikai és funkcionális adottságait és jellegét meghatározó természeti értékek, természeti rendszerek, tájalakítási folyamatok és egyedi tájértékek feltárása. A tájvédelmi tevékenység másik pillére az aktív közreműködés a fenntarthatóság, az esélyegyenlőség és az együttérzés szempontjait képviselve a társadalmi csoportok tájat érintő döntéseiben, a megegyezés folyamatában. A két pillér és közöttük a megfelelő kapcsolat megteremtéshez a teljes feladatkört lefedő, a tervezéstől a végrehajtásig terjedő szakfeladat-struktúrára és szakembergárdára lenne szükség. Hazánkban a tájak védelmével leginkább a tervezési tevékenységek és szakhatósági feladatok kapcsán, valamint a védett természeti területek kezelése során és a civil szervezetek aktivitásaként találkozunk. A tájvédelemmel foglalkozó szakembergárda jellemzően diplomás tájépítész, és az irányítás, tervezés területén tevékenykedik. Az Európai Tájegyezményhez csatlakozó országok közül a törvénykezéstől a gondozásig terjedő tájvédelmi feladatkört ellátó szervezeti struktúra Németországban példaértékű módon épült ki. A hazai rendszer tekintetében a tájvédelem helyi közérdekű képviselete szinte teljességgel hiányzik. A hiány pótlására a Szent István Egyetem Tájépítészeti és Településtervezési Kara a végrehajtásban, helyi szinten tevékenykedő szakemberek, a tájgondnokok képzését tervezi.