Budapesti terek

Absztrakt

A Szövényi Anna által szerkesztett és jelentős részben megírt, egyetemi hallgatók munkáinak bevonásával létrehozott „Budapesti terek” címet viselő könyv nemcsak a budapesti terekről beszél, de általában is szól a városi terekről. Annak ellenére, hogy nem vállal fel általános tértipológiát, több a konkrét budapesti terek puszta lexikális bemutatásánál, jellemző adataik felsorolásánál. Áttekintve az 54 tér történetét és városban elfoglalt helyüket, s ezek sokféleségét, felül kell bíráljuk azt a közhelyes nézetünket, hogy Budapest tér-szegény város. A nagy reprezentatív tervezett terek hiányát kárpótolja a városi szövetben rejtőzködő kis méretű terek sokasága. Egy-egy meghitt kisebb tér a közvetlen környezet számára kiemelkedően fontos.
Ma a terekért szabályos harc vagy láthatatlan küzdelem folyik. A városok lezárják a legfontosabb tereiket az autóforgalom elől, a kerékpárosok egyre több helyet követelnek, a környezetvédők fákat ültetnek, a különböző fogyatékkal élők egyenlő esélyeket igényelnek. Jellegzetes példája e harcnak a Bartók Béla út mentén lényegében az utolsó évtizedben kialakult Gárdonyi tér. A 2010-ig lényegében névtelen, a Bartók Béla út puszta térbővületeként számon tartott helyet, a forgalom csillapítása, a gyalogos és zöldfelületek bővítése és a tér szegélyén elhelyezkedő kulturális és vendéglátó létesítmények igazi – bár kisméretű – városi térré avatták.
Van remény, hogy a város terei e küzdelem során visszanyerik korábbi jelentőségüket. A küzdelem szerves része a felfedező megismerés. A könyv gazdag ábra- és adatsorával ezt segíti. A városi tér értékeit tudatosítani kell, hogy fel tudja venni a harcot a „város a városban” nagy létesítmények, bevásárló és különböző élményközpontok térrabló törekvéseivel szemben. Ugyanis a város terei külső, a természettel érintkező, de jól körülhatárolt és könnyen szerethető, emberi léptékű, fedetlen, fél-belső terek. Használatuk a szabad, nem manipulált élhetőséget jelenti.
A városi tér a város szövetének jóleső "feleslege". Hiszen az egyes épületek, telkek megközelítéséhez, kiszolgálásához, elegendő lenne az azokat feltáró utak bonyolult, vagy éppen egyszerű hálója. Az emberi település, de különösen a város – a szükségleteken túl – a közeli együttlét igényéből jött létre. Ebből fakadóan a város a találkozások helyszíne, helye. Találkozik itt ember az emberrel, ember a termékkel, más nyelven áruval, és beszélgetnek vagy mai nyelven információt cserélnek.
A tér kezdetleges formái általában az utak, útvonalak egymást keresztező pontjaiban vagy éppen azok kiágazásainál jöttek létre. Mégis nagyon korai az az igény, hogy e teresedések önálló formát kapjanak. A Budapesti terek c. könyv ezt a térré válási folyamatot is bemutatja az egyes terek városi szövetben való elhelyezkedése, története, alaktani jellemzőinek bemutatása révén. Legizgalmasabb megállapításai a terek kialakulásának különböző összetevőiről szóló részekben találhatók. A tereket egységes szempontok alapján jellemzi, és ez az enciklopédikus felépítés a téma későbbi kutatóit, de az egyszerű érdeklődőket is a téma továbbgondolására késztetheti. A leszármazási vonalnál és a városi struktúrában elfoglalt helynél is fontosabb azonban, hogy a tér nem pusztán, sőt nem is elsősorban egy funkciót szolgáló városi egység, hanem a szabad időzés, a célzott és véletlenszerű találkozások helye. Így a tér nemcsak lehetővé teheti, hanem ösztönözheti is a szabad találkozásokat; a könyv ebben a tekintetben is kedvet csinál arra, hogy menjünk ki, és tapasztaljuk meg saját érzékszerveinkkel Budapest tereit.