Egy pszichológiai jelenség és annak megjelenése az ifjúsági irodalomban: Képzeletbeli barátok Matthew Dicks és Ben Rice regényeiben

Péter Gombos; Szilvia Sárosi

doi:10.17165/TP.2016.3-4.7

Szerzők

Gombos Péter Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar
Sárosi Szilvia Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar

DOI:

https://doi.org/10.17165/TP.2016.3-4.7

Absztrakt

A tanulmány szerzői két kortárs ifjúsági regény (Ben Rice Babó és Bigyó; Matthew Dicks Egy képzeletbeli barát naplója) közös motívumát, a „képzeletbeli barát” karakterét, szerepét mutatják be. Mivel a témával – elsősorban az Egyesült Államokban – a pszichológiai szakirodalom is komolyan foglalkozik, először e források segítségével kapunk pontos képet a képzeletbeli barát fogalmáról, a lehetséges csoportosításokról. Mindezt esetleírásokkal illusztrálva.
A tanulmány második fele a két választott regényt, illetve azok gyermekfőhősei által kitalált entitásait mutatja be, vissza-visszautalva a pszichológiai szakirodalomra, így jelezve e karakterek fontos szerepét a gyermekek életében.

Szerző életrajzok

Gombos Péter, Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar

gombos.peter@ke.hu
Sárosi Szilvia, Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar

sarosi.szilvia@freemail.hu

Hivatkozások

Allan, J. G. – Fornagy, P. – Bateman, A. W. (2011). Mentalizáció a klinikai gyakorlatban. Budapest: Oriold és Társa.

Atkinson, R. C. – Hilgard, E. (2005). Pszichológia. Budapest: Osiris Kiadó.

Csányi, N. (é. n.): Asperger szindróma In: Pindur honlapja. [online] cop. [é. n.] http://www.pindur.hu/index.php/nevelunk/644-asperger-szindroma.html [2015. 02. 20.]

Dicks, M. (2012). Egy képzeletbeli barát naplója. Budapest: Kolibri.

Freud, A. (1936). The Ego and the Mechanisms of Defence. New York: International Universities Press.

Gombos, P. (2013). Max fura egy kicsit. In: Meseutca honlapja. [online] cop. 2013. 06. 11. < URL: http://meseutca.hu/2013/06/11/max-fura-egy-kicsit/ [2016. 09. 10.]

Hart, T. – Zellars, E. E. (2006). When Imaginary Companions Are Sources of Wisdom. Encounter; 19. évf. 1. sz. pp. 6–15.

Jellesma, F. C. – Hoffenaar, P. J. (2013). Parental website-descriptions of children’s imaginary companions. In: Psychologica Belgica, 53 évf. 1. sz. pp. 117–124. doi: https://doi.org/10.5334/pb-53-1-117

Juhászné Gáspár, D. (2007). Az Asperger-szindróma. In: fejlesztők honlapja [online] cop. 2007. 12. 30. https://fejlesztok.hu/hasznos-olvasmanyok/autizmus/64-az-asperger-szindroma [2016. 01. 12.]

Kádár, A. (2012). Mesepszichológia. Budapest: Kulcslyuk Kiadó.

Kádár, A. (2013). Senki sincs a sarokban, de hozzá beszél a gyerekem – mit tegyek? In: hvg.hu [online] cop. 2013. 12. 24. < URL: https://hvg.hu/plazs/20131220_Segitseg_kepzeletbeli_baratja_van_a_gyere [2016. 09. 01.]

Kovács P. (2012). Gyerekkori képzelt barátok. [online] In: felismeres.hu oldala. cop. 2012. cop. 2012. 09. 04. http://www.felismeres.hu/urlap/gyerekkorikepzeltbarat.pdf [2016. 09. 04.]

Lydon, D. (2011). Imaginary companions: are they good for children? In: Student Psychology Journal, II. évf. pp. 69–78.

Mérei, F. – Binét, Á., V. (1981). Gyermeklélektan. Budapest: Gondolat.

NINDS (2012). Asperger Syndrome Fact Sheet. In: National Institute of Neurogical Disorders and Stroke honlapja. [online] cop. 2012. október < URL: http://www.ninds.nih.gov/disorders/asperger/detail_asperger.htm?css=print [2015. 12. 20.]

Rice, B. (2002). Babó és Bigyó. Budapest: Ulpius-ház.

Rózsa, J. (2014). A képzeletbeli barát szerepe a gyermeki fejlődésben. [online] A Magyar Coachszemle honlapja. cop. 2014. 0 9. 30. < URL: http://coachszemle.hu/life/521-a-kepzeletbeli-barat-szerepe-a-gyermeki-fejlodesben [2016. 08. 28.]

Szekér Sz. (2011): Egyre többen fedezik fel, hogy Asperger-szindrómások. In: Origo honlapja [online] cop. 2011. 06. 27. < URL: http://www.origo.hu/egeszseg/20110627-egyre-tobben-kerik-felnottkent-az-aspergerszindroma-diagnozist-autizmus-spektrumzavar.html [2016. 09. 11.]

Szekér, Sz. (2012). Csak néhány évig élnek a képzeletbeli barátok. In: Origo honlapja. [online] cop. 2012. 05. 03. < URL: http://www.origo.hu/egeszseg/20120502-csak-nehany-evig-elnek-a-kepzelt-baratok.html [2014. 12. 28.]

Taylor, M. (1999). Imaginary companions and the children who create them. New York: Oxford University Press.

Taylor, M. (2003). Children’s imaginary companions. [online] In: Bayerischer Rundfunk honlapja. [online] München, cop. é. n. < URL: http://www.br-online.de/jugend/izi/english/publication/televizion/ 16_2003_1/e_taylor_childrens.pdf [2014. 12. 28.]

Taylor, M. – Mottweiler, C. M. (2008). Imaginary companions pretending they are real but knowing they are not. In: American Journal of Play, I. évf. 1. sz. pp. 47–54.

Vostrovsky, C. (1895). A study of imaginary companions. Education, 15. évf., pp. 383-398.

Wigger, B. J. See-through Knowing. Learning from children and Their Invisibile Friends. In: Journal of Childhood and Religion [online] cop. 2010. < URL: http://childhoodandreligion.com/wp-content/uploads/2015/03/Wigger-May-2011.pdf [2015. 03. 25.]