A rekonstruált gyermek
Thomas Bernhard önéletrajzi írásainak pszichoanalízise
Resumen
A narratív identitás a szelf fejlődésének gyorsan elfogadott és sokat ígérő megközelítése lett. Jelen tanulmány bemutatja azokat a modern elméleteket, amelyek szerint az anya-gyermek interakciók építik fel a szelfet, és megmutatja azt az utat is, hogyan alakulnak át a korai tapasztalatok narratív formába. Winnicott szerint minden ember rendelkezik egy valódi és egy hamis szelffel. A gyermek a hamis szelfen keresztül az emberi kapcsolatok hamis rendszerét építi fel. A hamis szelf elsődleges feladata védekező, meg kell óvnia a valódi szelfet a veszélytől, a sérülésektől és egyéb destrukcióktól. Mindez tudattalanul zajlik. Thomas Bernhard Önéletrajzi írások című művének pszichoanalízise közelebb visz minket ahhoz a folyamathoz, ahogyan kialakul a hamis szelf. A szerző életét ismétlődő szerencsétlenségek jellemzik, beleértve a törvénytelen gyermek megaláztatásait és gyermekkorát egy olyan anya mellett, aki soha nem leplezte fia iránt érzett megvetését. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról sem, hogy Bernhard ötkötetes önéletrajzi művét a kutatók a költészet és az igazság keverékének tartják.
Referencias
Ábrahám Miklós–Török Mária (1972): Rejtett gyász és titkos szerelem 2. Gyász vagy melankólia: introjekció vs. inkorporáció In: Thalassa 1998/2-3. 131–145.
Allport, G. W. (1961): A személyiség alakulása. Gondolat Kiadó, Budapest.
Bernhard, T. (1982): Önéletrajzi írások. AB OVO Kiadó, Budapest.
Bernhard, T. : Három nap. Átváltozások. Első szám 1993. 11.
Bernhard, T. (1985): Régi Mesterek. Palatinus Kiadó, Budapest.
Bruner, J. (1986): A gondolkodás két formája. In: László János (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó.
Bruner, J.–Lucariello, J.(2001): A világ narratív újrateremtése monológokban. In: László János (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó.
Fleischmann, K. (1986): Az ok én magam vagyok. Interjú Thomas Bernharddal.
Átváltozások. In memorian Thomas Bernhard. Első szám 1993. 15–30.
Fonagy, P. (2004): Winnicott hamis szelf fogalmának újragondolása. In: Péley Bernadette (szerk.): A kapcsolatban bontakozó lélek. ÚMK. 254–272.
Fonagy, P. –Target, M. (2005):Pszichoanalitikus elméletek a fejlődési pszichopatológia tükrében. Gondolat Kiadó, Budapest.
Gergen, K. J.–Gergen, M. M. (1984): A narratívumok és az én mint viszonyrendszer. In: László János (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó. 2001. 77–121.
Hamilton, N. G. (1996): Tárgykapcsolat-elmélet a gyakorlatban. Animula Kiadó, Budapest.
Hámori Eszter–Péley Bernadette (1999): A pszichoanalitikus rekonstrukció problémája. Pszichoterápia VIII. évf. 1999. január. 5–13.
Hofmann, K. (1998): Beszélgetések Thomas Bernharddal. Palatinus Kiadó.
Kundera, M.(2000): A regény művészete. Európa Kiadó.
László János (2004): A második kognitív forradalom: a narratív pszichológia és a kognitív pszichológia viszonya. In: László János–Kállai János–Bereczkei Tamás (szerk.): A reprezentáció szintjei. Gondolat Kiadó. 324–340.
László János (2005): A történetek tudománya. ÚMK.
Lénárd Kata (2004): A nyelvzavar-koncepció hermeneutikai értelmezése. In: Erős Ferenc (szerk.): Az elbeszélés az élmények kulturális és klinikai elemzésében. Pszichológiai Szemle Könyvtár 8. Akadémiai Kiadó. 123–137. doi: https://doi.org/10.1556/mpszle.59.2004.3.8
McAdams, D. P. (2001): A történet jelentése az irodalomban és az életben. In: László János (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó. 157–175.
Miller, A. (1997): A tehetséges gyermek drámája. Osiris Kiadó.
Németh Attila–Moretti Magdolna (szerk.): ”Ki szépen kimondja a rettenetet, azzal föl is oldja”. Medicina Kiadó. 2006
Péley Bernadette (2001): A pszichoanalitikus modell és narratív pszichológia. In: Konfliktus, hiány, trauma. Animula Kiadó. 187–192.
Péley Bernadette (2002): Az elbeszélés szerepe az én (self) kibontakozásában. In: Magyar Tudomány. 2002/1. 71–77.
Péley Bernadette (2004): A korai kapcsolatok és az élettörténeti elbeszélések néhány összefüggése. In: Erős Ferenc (szerk.): Az elbeszélés az élmények kulturális és klinikai elemzésében. Pszichológiai Szemle Könyvtár 8. Akadémiai Kiadó. 137–153. doi: https://doi.org/10.1556/mpszle.59.2004.3.9
Péley, B.–Kis, B.–Naszódi, M.–László, J.: A szelf állapotok kifejeződése az élettörténeti elbeszélésekben. In: Pszichológia. 2005. 25. 2. 171–179.
Propp, V. J. (1999): A mese morfológiája. Osiris Kiadó.
Ricoeur, P. (1980): A narratív azonosság.. In: László János (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó. 15–27.
Snow, C. E. (1990): Building memories: The ontogeny of autobiography. In: Cicchetti-Beeghly (eds.): The self in transition. Infancy to childhood. University of Chicago Press.
Spence, D. P. (2001): Az elbeszélő hagyomány. In: László J. (szerk.): Narratívák 5. Kijárat Kiadó.121–131.
Stern, D. N. (1985): A csecsemő személyközi világa. Animula Kiadó, Budapest.
Stern, D. N. (1995): Az anyaság állapota. Animula Kiadó, Budapest.
Tényi Tamás–Herold Róbert–Lénárd Kata: A találkozás pillanata. In: Pszichoterápia. 2000/április, 117–123.
Trilling, L. (1965): Művészet és neurózis. Európa Kiadó, Budapest.
Descargas
Publicado
Número
Sección
Licencia
Derechos de autor 2011 Jávorszky Edit
Esta obra está bajo una licencia internacional Creative Commons Atribución-NoComercial-SinDerivadas 4.0.
