Az oktatás, mint az európai foglalkoztatáspolitika stratégiai dimenziója

Abstract

Évtizedek óta meghatározó cél az Európai Unió számára annak a fejlődési pályának követése, elemzése, melyet a három gazdasági világtérség növekedési mutatói írnak le, mely azt mutatja, hogy Európa a kibocsátás emelkedését befolyásoló munkainput vonatkozásában a '80-90-es évektől teljesen más pályán mozog, mint pl. az Egyesült Államok, sőt több évtizedre visszanyúló adatok azt támasztják alá, hogy a foglalkoztatottság növekedése és a termelékenység alakulása nem mindig feltételezi egymást. Ugyanakkor az Unió a munkaerőpiaci problémáit mindig hangsúlyosan kezelte, mivel a munkanélküliségi ráták (az egyes tagországokat, illetve az Unió átlagát tekintve) magasak voltak, jóval magasabbak, mint az Egyesült Államok és Japán mutatói. Mivel az európai vállalatok növekedésüket nem munkahelyteremtő beruházásokkal érték el, a ’90-es évek recessziójára jórészt elbocsátásokkal reagáltak. A gazdasági növekedés lelassulása megfosztotta az egyes tagországok gazdaságpolitikáját azoktól az eszközöktől is, amelyekkel még a ’80-as évek második felében rendelkeztek. A recessziót követő élénkülés az európai országok többségében nem hozta meg a kívánt javulást a munkanélküliség, különösen a tartós munkanélküliség terén. Az elemzők által gyakran megjelölt okok a bérek magas színvonalában és alacsony rugalmasságában, a munkaerő-felvétel és -elbocsátás magas vállalati költségeiben, valamint a munkanélküli ellátás kiterjedt és bőkezű rendszeréből adódóan az álláskeresők alacsony intenzitásában rejlettek. így nem véletlen, hogy a foglalkoztatáspolitika, ezen belül a munkanélküliség kezelése az 1994-es esseni csúcs egyik központi eleme volt. Az itt megfogalmazott célok közül az egyik meghatározó szegmensnek a szakképzés támogatása bizonyult növekvő volumenű beruházásokkal, a célcsoportok pedig részint a pályakezdő fiatalok voltak, akiknek munkába állását kellett támogatni. A hátrányos helyzetűek, tartós munkanélkülieket alacsony képzettséggel, alacsony tanulási képességekkel és az idősebb korcsoportok, akiknek szaktudását kompatibilissé kellett tenni a munkaerő-piaci alkalmazkodáshoz, szintén rászorultak a támogatásra.