Az elbeszélt történelem (oral history) lehetőségei az andragógia oktatásában

Abstract

Századunk derekán megváltozott az emberek viszonyulása a történelemhez és a múlthoz, ami a módszerek változását is eredményezte. A XIX. századig a történetírás számos szubjektív elemet beépített múltidéző dokumentumaiba, a XX. század közepére viszont általánossá vált az a szemléletváltás, melyet Leopold von Ranke német történész forráskritikai módszere jelentett. Ranke fogalmazta meg az „ahogy valóban megtörtént” elvét („wie es wirklich gewesen ist”), mely a tényfeltáró, főként politikatörténetre alapozó, pozitivista szemléletmód korszakában elfogadásra talált, s a történetírásban fordulatot hozott. Az elbeszélt történelem, mint forrás, más tudományterületeken - a szociológiában, a kulturális antropológiában, a néprajzban valamint az újságírás területén vált elfogadott módszerré.