A hallgatók véleménye felkészítésükről

Absztrakt

Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a vizsgálat eredményei módot adnak arra, hogy a tanító szakos hallgatók zenei felkészítésénél a jövőben figyelembe vegyük azokat.
Feltérképeztem azokat a zenei területeket, amelyek a képzés során a hallgatók saját fejlődését különösen segítik. A teljes évfolyamot tekintve első hipotézisünk csak öt területen (éneklés, énekóra, ismeretszerzés, tanításhoz képzettség, zenehallgatás) érvényesült, az énekeseket kiemelve viszont megállapítható, hogy a 12 területből csak egy területen (zenetörténet) nem. A továbbiakban elmondható, hogy csak az énekesekre érvényesíthető állításunk, a saját önfejlődésük szempontjából a közepesnél jobbnak csak ők ítélik meg képzésüket. A tanításra való felkészítésüket a különböző tanórai tevékenységekben csak az ének-zene műveltségterületesek ítélik jobbnak, a többiek csak megközelítik az elvárt közepes szintet. Vannak területek, amelyekre a gyengébbnek ítélt felkészítés miatt egyértelműen több figyelmet kell fordítanunk, ezek az improvizáció, a karvezetés és a többszólamúság.
Második hipotézisünk részben teljesült, azaz a hallgatók többsége nagyon magas arányban (80-100%) igazolta vissza, hogy a tanításban jól hasznosítható ismereteket tanítunk. Csupán az ének-zene műveltségterület tárgyai között szerepelnek olyanok, amelyek más természetűek, és inkább a hallgatók önfejlődését erősítik.
Mindkét vonatkozásban helytálló harmadik hipotézisünkből az, hogy a hallgatók többsége a tanórákhoz kapott főiskolai és szakvezetői felkészítéssel elégedett. Bár a szakvezetői (81%) felkészítést magasabb arányban ismerik el, mint a főiskolait (61%).
A negyedik hipotézis kettős vonatkozásban is teljesült, a hallgatók többsége (63%) fogalmazott meg pozitív véleményt képzésükkel kapcsolatban, és a megfogalmazott véleményekben is nagyobb a pozitív tapasztalatok aránya.
Az ötödik hipotézisünk is beigazolódott, rendkívül szoros kapcsolatot mutat a hallgatók képzésében az önfejlődést támogató hatás, és a tanításra való felkészítés. Ez is bizonyítja a szak követelményeinek teljesülését, tehát a hallgatók képzésében ezen a területen egyértelműen érvényesül a tanítói kompetenciákra való felkészítés.
Végül összegzésként elmondható, hogy egy képzés megtervezésében szükséges, hogy figyelembe vegyük a képzésben résztvevők véleményét is. Azonban igaz az is, hogy már csak egy újabb évfolyam képzésében tudjuk hasznosítani a véleményeket. Jelen vizsgálat eredményeit is ennek értelmében csak a következő tanítóképzős évfolyamokkal való foglalkozás megtervezésekor, és magában a képzés gyakorlatában vehetjük figyelembe.