A talaj és a növényzet kapcsolata, tájváltozás, antropogén veszélyeztetettség a Dorozsma-Majsai homokhát keleti részén
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.5841Kulcsszavak:
tájtörténet, talaj-növényzet kapcsolat, élőhely térképezés, homoki-sziki-lápréti növényzet, növényzet degradációja, láprétfű, szikaljAbsztrakt
Négy éve kezdődött el Csongrád megye aktuális élőhelytérképének elkészítése. A felmérés Magyarország növényföldrajzi szempontból egyik legkevésbé kutatott kistáján a Dorozsma-Majsai homokháton kezdődött. A vizsgálatok a terület Kiskundorozsma-Ruzsa-Üllés-Forráskút-Kömpöc-Kistelek-Ópusztaszer-Sándorfalva települések által határolt keleti részre terjednek ki. A Dorozsma-Majsai homokhát jellemző felszíni formái a maradékgerincek és lepelhomok hátak, valamint a közéjük ékelődő szélbarázdák. A magasabb fekvésű – karbonátos humuszos homoktalajú, karbonátos többrétegű humuszos homoktalajú – maradékgerinceken homoki sztyepprétek helyezkednek el. A homoki sztyepprétek területe az elmúlt 200 év alatt drasztikusan csökkent. Ennek elsődleges oka a beszántás (pl. zöldség-gyümölcstermesztés), a települések és a közlekedési hálózat növekedése, valamint a gyepekre történt erdőtelepítések. A szélbarázdák (semlyékek) karbonátos szoloncsák-szolonyec talajú, karbonátos réti talajú és részben lápos réti talajú mélyedései őrzik jó részt a táj természetes növényzetét (szikes rétek, kékperjés láprétek). A kutatások azt mutatják, hogy a semlyékek sziki és lápi jellegű élőhelyei nem véletlenszerűen, hanem a morfológiának megfelelően, meghatározott rendben helyezkednek el. Jellemző, hogy a szélbarázdák északnyugati (kissé magasabb fekvésű) részében kékperjés láprétek, míg a délkeleti (kissé alacsonyabb fekvésű) részében szikes rétek, mézpázsitos szikfokok helyezkednek el. A szélbarázdák lápréti jellegű részét láprétfűnek, míg a szikesebb részét szikaljnak (vagy székaljnak) nevezte el a tanulmány első szerzője. A tanulmány utolsó fejezete a vizsgálati területen jelentkező különböző veszélyeztető tényezőket is tárgyalja.
Hivatkozások
ÁESZ 1998a: Erdészeti üzemtervi térképek. Állami Erdészeti Szolgálat, Szeged.
ÁESZ 1998b: Kistelek-Sándorfalvi körzet erdészeti üzemterve. Állami Erdészeti Szolgálat, Szeged.
Barczi A. 2003: Data for the botanical and pedological surveys of the Hungarian kurgans (Great Hungarian Plain, Hortobágy). Thaiszia. 13: 113–126.
Barczi A., Penksza K., Joó K. 2004: Alföldi kunhalmok talaj-növény összefüggés-vizsgálata. Agrokémia és Talajtan 53: 3–16. https://doi.org/10.1556/agrokem.53.2004.1-2.2
Borhidi A., Sánta A. (szerk.) 1999: Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól I–II. – TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest.
Bölöni J., Kun A., Molnár Zs. 2003: élőhelyismereti Útmutató 2.0. (MÉTA program anyag), MTA-ÖBKI, Kézirat, Vácrátót.
CNES 1998: SPOT4-műholdfelvételek. – FÖMI, Budapest & MTA-ÖBKI, Vácrátót.
Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. (szerk.) 1997: Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer (II.): Magyarországi élőhelyek. Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
FÖMI 2000: CORINE Felszínborítás CLC50 nomenklatúra 1.4. Földmérési és Távérzékelési Intézet. Kézirat, Budapest.
IBOA-Atlasz 1.0 2001: MTA-ÖBKI – kézirat, Vácrátót.
Keveiné Bárány I. 1988: Talajföldrajzi vizsgálatok Szeged környékén. Alföldi Tanulmányok, Békéscsaba, pp. 25–31.
Kincsek I. 1996: Ásotthalmi Láprét Természetvédelmi Terület. Agapé Kft., Szeged.
Magyar Királyi Térképészeti Intézet 1764–1787: Első katonai felmérés térképei. Méretarány: 1:28000. – Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest.
Magyar Királyi Térképészeti Intézet 1806–1869: Második katonai felmérés térképei. Méretarány: 1:18000. Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest.
Magyar Királyi Térképészeti Intézet 1872–1887: Harmadik katonai felmérés térképei. Méretarány: 1:75.000 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, Budapest.
Margóczi K., Urbán M., Szabados B. 1988: „Csodarétek“ a Dél-Kiskunságban. Kitaibelia 3: 275–278.
Margóczi K. 2001: A vegetációtan természetvédelmi alkalmazása. PhD értekezés, Szegedi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék, Szeged.
Matyasonszky J., Görög I., Stefanovits P. 1962: Mezőgazdasági talajtérkép Kreybig-féle térképszelvények és az Agrokémiai Kutatóintézet újabb felvételei alapján. Tervgazdasági Könyvkiadó, Budapest.
MH Magyar Honvédség 1988: Katonai térképek (L 34–64–B–b, L–34–64–A–a). Méretarány: 1:25.000. – Tóth Ágoston Térképészeti Intézet, Budapest.
Molnár Zs. 2000: A CORINE élőhelytérkép jelkulcsa. Kézirat. MTA-ÖBKI, Vácrátót.
Molnár Zs., Horváth F. 2000: m-ÁNÉR élőhelylista. – Gólyahír 3/13: 8–10.
Molnár Zs., Seregélyes T. 2003: A MÉTA program módszertani és adatlap-kitöltési útmutatója 3.22. Kézirat, Vácrátót, pp. 5–7.
Marosi S., Somogyi S. (szerk.) 1990: Magyarország kistáji katasztere I, Magyar Tudományos Akadémia Földrajzi Kutató Osztály, Budapest.
Nagy A. Penksza K. (2006): élőhely-értékelési lehetőségek dél-tiszántúli és veresegyházi területeken természetességi mutatók alapján. Tájökológiai Lapok 43: 115–125.
Rakonczay Z. 2001: A Kiskunságtól Bácsalmásig – A Kiskunság természeti értékei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp. 185–195., 222–249., 285–287., 307-308.
Smorjai F. 1984: Csongrád megyei útikönyv. Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal, Szeged.
Szalma E. 2004: Vízinövények életformája és élőhelyeik szerinti csoportosítása. PhD értekezés, SZTE-JGYTF Biológia Tanszék, Szeged.
TAKI 1989: Csongrád megye genetikai talajtérképe. In.: Takács P.: Csongrád megye középtávú öntözésfejlesztési koncepciójának talajtani megalapozása. – Szakdolgozat, Gödöllői Agrártudományi Egyetem, Mezőgazdaságtudományi Kar, Gödöllő.
Tardy J. (szerk.) 1996: Magyarországi települések védett természeti értékei. Mezőgazda Kiadó, Budapest, pp.171–172., 179., 181.
Vona M., Penksza K. 2004: A szentesi Kántor-halom vegetációjának változása és ennek összefüggése a talaj vízháztartásával. Tájökológiai Lapok 2: 245-251. https://doi.org/10.56617/tl.4604
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2006 Deák József Áron, Keveiné Bárány Ilona
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
