Az elsődleges és másodlagos mezsgyék növényzetének összehasonlító vizsgálata a battonyai Gránic és Csárda-dűlő példáján

Szerzők

  • Csathó András István Szent István Egyetem, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.3916

Kulcsszavak:

elsődleges és másodlagos mezsgyék, löszpusztarét, sztyepp, fragmentáció, tájtörténet, Csanádi-hát

Absztrakt

A tanulmány két, egymás közelében, nagyjából párhuzamosan futó, egyaránt 4,140 km hosszú, hasonló szélességű, ugyanakkor eltérő eredetű mezsgyeszakasz hajtásos növényzetét hasonlítja össze. A „Gránic” Battonya ősi határmezsgyéje, a „Csárda-dűlő” egy kb. a 19. században kijelölt földút. A két mezsgyéről 2010 és 2011-ben, három bejárás során, összesen 171 hajtásos növényfaj került elő. A Gránicról 143 faj, a Csárda-dűlőről 121 faj előfordulását sikerült kimutatni. Ebből 93 faj mindkét mezsgyéről, 50 csak a Gránicról, 28 pedig csak a Csárda-dűlőről vált ismertté. Noha a két mezsgyeszakasz egymás közvetlen közelében helyezkedik el, esetükben az élettelen környezeti feltételek igen hasonlóak, mégis a védelem alatt álló növényfajok mindegyike (Anchusa barrelieri, Inula germanica, Ornithogalum brevistylum, Sternbergia colchiciflora, Vinca herbacea), továbbá a természetvédelmi szempontból jelentős sztyeppfajok jelentős része (pl. Elymus hispidus, Euphorbia salicifolia, Thalictrum minus, Viola ambigua) rendre csak az elsődleges mezsgyének számító Gránicról került elő.

Információk a szerzőről

  • Csathó András István, Szent István Egyetem, Növénytani és Ökofiziológiai Intézet, 2100 Gödöllő, Páter K. u. 1.

    csatho@mezsgyevedelem.hu

Hivatkozások

Csathó A. [I.] 2001: A Száraz-ér egy természetvédelmi szempontból rendkívül jelentős battonyai partszakaszának bemutatása (1998). In: Stirbiczné Dankó K. (szerk.): Közös gondolkodással a Száraz-ér jövőjéért. Száraz-ér Társaság Természetkutató és Környezetvédő Egyesület, Tótkomlós, pp. 68–83.

Csathó A. I. 2005: A mezsgyék természetvédelmi jelentősége a Kárpát-medence löszvidékein, a Csanádi-hát példáján keresztül. In: IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2005. október 17–19. Előadáskötet. Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest, pp. 251–254.

Csathó A. I. 2009: A mezsgyék természetvédelmi jelentősége és védelmük időszerűsége. Természetvédelmi Közlemények 15: 171–181.

Csathó A. I. 2010a: A battonyai „Basarági-mezsgye”. In: Molnár Cs., Molnár Zs., Varga A. (szerk.): „Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt”. Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 234–235.

Csathó A. I. 2010b: Elsődleges területeket jelző növényfajok az Alföld löszhátain. (Előzetes közlemény). A Puszta 24 (Jubileumi különszám): 72–82.

Csathó A. I. 2011a: A védelemre javasolt Tótkomlósi Törpemandulás. In: Stirbiczné Dankó K. (szerk.): Maros-háton, Száraz-ér vidékén. Tanulmányok, képek, diákmunkák a környezet megismeréséért és védelméért. Száraz-ér Társaság Természetkutató és Környezetvédő Egyesület, Tótkomlós, pp.: 60–68.

Csathó A. I. 2011b: A battonyai Gránic és Csárda-dűlő növényzetének összehasonlítása – példa az elsődleges és másodlagos mezsgyék közötti különbségre. In: VII. Kárpát-medencei Biológiai Szimpozium. 2011. október 13-14. Előadáskötet. Magyar Biológiai Társaság, Budapest, pp. 103–111.

Csathó A. I., Csathó A. J. 2010: A dombegyházi Battonyai út egy védelmet érdemlő mezsgyeszakaszának flórája. Crisicum 6: 33–57.

Illyés E., Molnár Zs., Csathó A. I. 2007: Sztyepek kötött, de nem köves talajon, azaz a tágabb értelemben vett löszgyepek. In: Illyés E., Bölöni J. (szerk.): Lejtősztyepek, löszgyepek és erdőssztyeprétek Magyarországon. Magánkiadás, Budapest, pp. 52–61.

Jakab G., Sallainé Kapocsi J. 2010: Az erdélyi hérics mesterséges szaporítása és csorvási élőhelyének kezelése. In: Molnár Cs., Molnár Zs., Varga A. (szerk.): „Hol az a táj szab az életnek teret, Mit az Isten csak jókedvében teremt”. Válogatás az első tizenhárom MÉTA-túrafüzetből 2003–2009. MTA ÖBKI, Vácrátót, pp. 236–237.

Jankó B., Zólyomi B. 1962: Salvia nutans L. und × S. betonicifolia Ettl. in Ungarn. Acta Bot. Hung. 8: 263–277.

Joó K. 2003: Kunhalomkutatások (A Csípő-halom vegetációja). Tájökológiai Lapok 1: 87–96.

Kertész É. 1996: Védettségi adatok a Dél-Tiszántúl botanikai szempontból jelentős területeiről. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16: 5–15.

Király G. (szerk.) 2009: Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.

Kiss I. 1964: Az Adonis volgensis lelőhelyei és népies gyógyászati vonatkozásai Magyarországon. A Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei (Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis) 1964: 25–54.

Kiss I. 1968: Ősgyep-maradvány az orosházi Nagytatársáncon. Szegedi Tanárk. Főisk. Tud. Közl. 2: 39–61.

Molnár Zs. 1997: Az alföldi, elsősorban a dél-tiszántúli löszpusztagyepek botanikai jellemzése. 2.0 változat. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót.

Molnár Zs. 1998: Másodlagos löszpusztagyepek fejlődése felhagyott szántókon. II. A fajkészlet. Crisicum 1: 84–99.

Penksza K., Kiss T., Herczeg E., Nagy A., Malatinszky Á. 2011: Anthropogenic impacts and management of natural grasslands on kurgans. BAR International Series 2238: 329–338.

Sarkadi L. 2001: A Száraz-ér partján fellelhető természeti értékek Mezőkovácsháza környékén. In: Stirbiczné Dankó K. (szerk.): Közös gondolkodással a Száraz-ér jövőjéért. Száraz-ér Társaság Természetkutató és Környezetvédő Egyesület, Tótkomlós, pp. 46–49.

Sarkadi L. 2003: Mezőkovácsháza és környéke élővilága. BMKT. Hunyadi János Gimnázium, Szakközépiskola és Kollégium, Mezőkovácsháza.

Szentes Sz., Sutyinszki Zs., Wichmann B. 2010: Kondoros környéki mezsgyék botanikai változatossága. In: Vándorgyűlés. Előadások összefoglalói. 2010. szeptember 30. Magyar Biológiai Társaság, Budapest. pp. 25–30.

Takács L. 1987: Határjelek, határjárás a feudális kor végén Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Tóth A., Török K. 1996: Egy erősen erodálódott, elgyomosodott hortobágyi löszgyep cönológiai karaktere. In: Tóth A. (szerk.): Ohattól Meggyesig. A Hortobágyi Természetvédelmi Kutatótábor huszonkét éve. Természet- és Környezetvédő Tanárok Egyesülete, Budapest, pp. 110–115.

Virók V. 1996: A nagytatársánci ősgyep zárvatermő növényzete. TDK-dolgozat, Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Kertészeti Főiskolai Kar, Kecskemét.

Vona M., Penksza K. 2004: A szentesi Kántor-halom vegetációjának változása és ennek összefüggése a talaj vízháztartásával. Tájökológiai Lapok 2: 341–348.

Zólyomi B. 1969: Földvárak, sáncok, határmezsgyék és a természetvédelem. A Csörsz-árok és az Alföld ősi növényzete. Természet Világa (Természettudományi Közlöny) 100: 550–553.

Letöltések

Megjelent

2011-12-17

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Az elsődleges és másodlagos mezsgyék növényzetének összehasonlító vizsgálata a battonyai Gránic és Csárda-dűlő példáján. (2011). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 9(2), 345-356. https://doi.org/10.56617/tl.3916

Hasonló cikkek

1-10 a 579-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei