A míloszi vipera (Macrovipera schweizeri) tartása és tenyésztése

Szerzők

  • Tóth Tamás Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest
  • Sós Endre Fővárosi Állat- és Növénykert, Budapest
  • Gál János Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest; Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

Kulcsszavak:

míloszi vipera, mérgeskígyó, ovipar szaporodásmód

Absztrakt

A míloszi vipera (Macrovipera schweizeri) a Földközi-tenger keleti medencéjében, a Nyugati-Kikládok néhány szigetén előforduló veszélyeztetett mérgeskígyó. A közvetlen emberi fenyegetés és térhódítás miatt is fokozott védelemre szorul. A faj fogságban való tenyésztése, különleges szaporodásmódja (ovipar) miatt igen bonyolult. A míloszi vipera a könnyebben tartható mérgeskígyók közé tartozik, tenyésztése az egyik legnehezebb a Mediterráneumban élő viperák között, főképp annak ovipar szaporodásmódja miatt. Több szerző beszámolója alapján a Viperidae családba tartozó fajok hímjeinek kb. 30%-a steril, ugyanis a két hemipénisz közül csak az egyik vagy egyik sem ölthető ki. A Szerzők munkájukban összefoglalják a faj tartásával, szaporításával és „tenyésztésével” kapcsolatos hazai és nemzetközi tapasztalatokat.

Információk a szerzőről

  • Gál János, Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar, Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszék, Budapest; Nyugat-Magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar, Vadgazdálkodási és Gerinces Állattani Intézet, Sopron

    levelezőszerző
    Gal.Janos@aotk.szie.hu

Hivatkozások

Adamopoulou, C.,Valakos, E. D., Legakis, A. (1997): Notes on the diet and reproduction of the Cyclades Blunt-nosed Viper, Macrovipera schweizeri (Werner, 1935). Herpetozoa, 10(3–4) 173–175.

Andrén, C., Nilson, G., Dimitropoulos, A., Ioannides, Y. (1994): Conservation of the Milos Viper (Macrovipera schweizeri, syn. Vipera lebetina schweizeri). Preliminary Report. Ann. Musei Goulandris, 9. 245–252.

Bedriaga, J. V. (1882): Die Amphibien und Reptilien Griechenlands. Ophidia. – Bull. Soc. Imp. Natural. Moscou, 56(1881) 278–330. https://doi.org/10.5962/bhl.title.5476

Brodmann, P. (1987): Die Giftschlangen Europas und die Gattung Vipera in Afrika und Asien. Kümmerly + Frey, Bern, 148.

Gumprecht, A., Lauten, U. (1997): Zur Fortpflanzung und Haltung der Levante-Otter Macrovipera lebetina lebetina (Linnaeus, 1758). Sauria, 19(1) 39–43.

Hermann, H.W., Juger, U., Nilson, G. (1992): Phylogeny and systematics of viperine snakes. III: resurrection of the genus Macrovipera (Reuss, 1927) as suggested by biochemical evidence. Amphibia-Reptilia 13(4) 375–392. https://doi.org/10.1163/156853892X00076

Kamelin, E. R., Lukin, Y. A., Mil’to, K. D. (1997): Hybridization of Vipera schweizeri (Werner, 1935) and Vipera lebetina obtusa, Dvigubsky 1832. Russ. Jour. Herp., 4(1) 75–78. https://doi.org/10.30906/1026-2296-1997-4-1-75-78

Krabbe-Paulduro, U., Paulduro, E. jr. (1988): Pflege und Nachzucht der Afrikanischen Dornschwanzagame Uromastyx acanthinurus Bell, 1825. Salamandra, 24(1) 27–40.

Mertens, R. (1951): Die Levante-Otter der Cycladen. Senckenbergiana 32(1–4) 207–209.

Nilson, G., Andrén, C., Ioannidis, Y., Dimaki, M. (1999): Ecology and conservation of the Milos viper, Macrovipera schweizeri (Werner, 1935). Amphibia-Reptilia, 20(4) 355–375. https://doi.org/10.1163/156853899X00411

Péczely, Gy. (1986): A Föld éghajlata. Tankönyvkiadó, Budapest. 598.

Perry, J. J., Blody, D. A. (1986): Courtship and reproduction in captive cretan vipers, Vipera lebetina schweizeri. Herp. Review, 17(2) 41–42.

Radspieler, C. (1998): Haltung und Nachzucht der Östlichen Levanteotter, Macrovipera lebetina turanica (Cernow, 1940), in der F2-Generation. Herpetofauna, 20(112) 5–7.

Radspieler, C., Schweiger, M. (1989a): Die Levanteotter Daboia (Synonym Vipera) lebetina (Linnaeus, 1758.) Teil 2: Lebensweise und Verhalten, Haltung, Zucht und Aufzucht in Gefangenschaft. Herpetofauna, 11(63) 11–19.

Radspieler, C., Schweiger, M. (1989b): Die Levanteotter Daboia (Synonym Vipera) lebetina (Linnaeus, 1758.) Teil 1: Taxonomische und ökologische Betrachtungen. Herpetofauna, 11(62) 29–34.

Reuss, T. (1927): Sechs europäische Giftschlangengattungen. Zool. Anz., 72. 124–129.

Schweiger, M. (1981): Auf der Suche nach Milos-Levanteottern (Vipera lebetina schweizer) und die Haltung dieser im Terrarium. Herpetofauna, 3(10) 10–11.

Schweizer, H. (1931): Beitrag zur Kenntnis der Vipera lebetina, Levanteviper, auf Milos. Bl. Aqua. Terr. Kunde, Braunschweig, 42. 383–386.

Schweizer, H. (1932): Über Vipera lebetina lebetina und Natrix schweizeri der Cycladeninsel Milos. Bl. Aqua. Terr. Kunde, Braunschweig, 43. 358–364.

Schweizer, H. (1935): Beitrag zur Reptilienfauna der Inselgruppe von Milos (Cycl.) Bl. Aqua. Terr. Kunde, Braunschweig, 46. 8–15.

Schweizer, H. (1938): Weiteres über Reptilienwelt der südwestlichen Kykladen: Vipera lebetina lebetina von Milos – eine Eierlegerin. Bl. Aqua. Terr. Kunde, Braunschweig, 49. 33–38.

Schweizer, H. (1949): Beitrag zur Kenntnis der circummediterranen Arten der Lebetina-Gruppe. Aquar. u. Terrar. Z. (DATZ), Stuttgart 2, 156–159.

Stemmler, O. (1967): Der Kommentkampf von Vipera lebetina schweizeri. Aquaterra, 4. 89–91.

Stille, B. (1974): Vipera lebetina (L.) & Vipera mauritanica (D. et B. in Guichenot.) Utbrendning och Systematik. 20 poängsarbete i systematisk zoologi, 1–41.

Tóth T. (1999): Európa egyik endemikus ritkasága, a míloszi vipera Macrovipera schweizeri (Werner, 1935.) Terrárium, 1(1) 16–23.

Trutnau, L. (1981): Schlangen im Terrarium, Bd. 2, Giftschlangen. Stuttgart (Ulmer), 200.

Werner, F. (1935): Reptilien der Ägäischen Inseln. S.-B. Akad. Wiss. Wien math. naturw. Kl., 144. 81–117.

Letöltések

Megjelent

2007-12-28

Folyóirat szám

Rovat

Cikkek

Hogyan kell idézni

Tóth, T., Sós, E., & Gál, J. (2007). A míloszi vipera (Macrovipera schweizeri) tartása és tenyésztése. Animal Welfare, Etológia és Tartástechnológia (AWETH), 3(3), 231-243. https://journal.uni-mate.hu/index.php/aweth/article/view/6905

Ugyanannak a szerző(k)nek a legtöbbet olvasott cikkei