Ochratoxin a és biodegradációs melléktermékeinek hatása zebradánió (Danio Rerio) embriókra
DOI:
https://doi.org/10.17205/SZIE.AWETH.2017.2.049Kulcsszavak:
ochratoxin A, zebradánió, mikroinjektálás, biodegradációAbsztrakt
Napjainkra gyorsuló ütemben növekednek azok a potenciális veszélyt hordozó területek nagysága, amelyek ideálisak a mikotoxinok termelődéséhez. Friss kutatások alapján már minden magyarországi régióban megtalálhatóak az Aspergillus fajok, így sürgetővé vált a mikotoxin szennyezettség problémájának megoldása. A mikotoxinok ártalmatlanítására számos módszer ismert, melyek közül kísérleteinkben egy biodegradációs eljárás hatékonyságát vizsgáltuk. A mikotoxinok mikrobiális bontása során, bizonyos esetekben a kiindulási anyagnál is toxikusabb melléktermékek képződhetnek. Ezeknek a metabolitoknak a biomonitoringjára az EFSA ajánlást adott ki, melyben megfogalmazta, hogy a biodegradáció közben keletkező̋ metabolitok biológiai hatását is vizsgálni kell. Korábbi munkáink során kidolgozott mikroinjektálási módszer alkalmazásával egy bizonyítottan Ochratoxin A (OTA) bontó mikrobatörzs minősítését kívántuk elvégezni. Az injektálás során előre meghatározott mennyiségű vizsgálati anyagot juttattunk az embriók szervezetébe, majd 120 órás korban letális végpontra vizsgáltuk őket. A mikrobatörzs minősítésekor a törzstől származó normál és bontott minták teszteredményeit hasonlítottuk össze, az 5 ppm OTA tartalmú oldat eredményeivel. A baktériumtörzs 96%-os bontási hatékonyságot mutatott kísérleteinkben. Az eredményeink alapján elmondható, hogy az OTA bontó ŐR 16 jelzésű baktériumtörzs (Cupriavidus Basilensis) termel toxikus anyagokat, azonban ennek toxicitása alacsonyabb az OTA tartalmú oldathoz képest. A baktérium OTA bontási melléktermékei szintén alacsonyabb toxicitást mutatnak a kiindulási OTA oldathoz képest. Következtetésként elmondható, hogy az ŐR 16 jelzésű baktériumtörzs alkalmazható lehet zárt térben OTA-szennyezett takarmány detoxifikációjára.
Hivatkozások
Ábrahám, R., Érsek, T., Kuroli, G., Németh, L., Reisinger, P. (2011): Növényvédelem. https://dtk.tankonyvtar.hu/handle/123456789/8619?show=full
Balogh, K., Balláné Erdélyi, M., Mézes, M. (2013): Takarmánytoxikológia. – Szent István Egyetemi Kiadó, Gödöllő, 130 p.
CAST REPORT (2003): Mycotoxins: risks in plant, animal, and human systems. – In: Richard, J. L., Payne, G. A. (Eds.). Council for Agricultural Science and Technology Task Force Report No. 139, Ames, Iowa, USA. pp. 199.
Csenki, Zs. I. (2011): Oocyta transzplantáció halakon (Petesejt átültetés zebradánió (Danio rerio) halfajon). Doktori (Ph. D.) értekezés, SZIE, Gödöllő, 108 p.
Cserháti, M. (2013): Mikotoxinok biodegradációjára képes mikroorganizmusok szelekciója és alkalmazása. Doktori (Ph. D.) értekezés, SZIE, Gödöllő, 143 p.
EFSA SCIENTIFIC OPINION (2010): Statement on the establishment of guidelines for the assess-ment of additives from the functional group ‘substances for reduction of the contamination of feed by mycotoxins, EFSA Panel on Additives and Products or Substances used in Animal Feed (FEEDAP). EFSA Journal, 8: 1693. p. https://doi.org/10.2903/j.efsa.2010.1693
IARC (1987): IARC Monographs on the Evaluation of Carcinogenic Risks to Humans, Supplement 7, Overall Evaluations of Carcinogenicity: An Updating of lAC Monographs Volumes 1 to 42, Lyon, 83–87 p.
Juodeikiene G., Basinskiene L., Bartkiene E., Matusevicius P. (2012): Mycotoxin Decontamination Aspects in Food, Feed and Renewables Using Fermentation Processes, Chapter 8, pp. 171–204. https://doi.org/10.5772/46184
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2017 Garai Edina, Kerekes Flóra, Urbányi Béla, Cserháti Mátyás, Márton Dalma, Csenki Zsolt
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
