Szinkrónia

Egy összművészeti kísérlet (kutatási) hátteréről

Absztrakt

Vilém Flusser egy olyan zárt rendszert hozott létre, melynek médiafilozófiai elemei „kikezdhetetlennek” tűnnek. Kritikája egy újabb rendszer felállításával valósulhat meg. Írásaiban1 a kép, a szöveg és a technikai kép kronológiájának, egymáshoz való viszonyának feltérképezése történt. Fontosabb gondolatait a következők szerint is értelmezhetjük. A mágikus képet előbb illusztrálta, majd teljesen „eltakarta” a szöveg. A szöveg önálló valósággá vált, úgy absztrahálódott, hogy a képi valóság mágiája megszűnt általa. A világ lineárisan, szövegekbe kódolódott. A történést felváltotta a történetiség, a történelem. További kérdések kerülnek felszínre. A szöveg absztrakciója – ezek után – mi módon transzkódolható át képekbe? A megvalósított kép milyen viszonyba kerül a valósággal? A technikai képnek milyen szerep juthat ebben a „történetben”? Beszélhetünk-e „új-mágiáról”? A valóságtól eltávolodott szövegből való kiindulás, transzpozíció milyen típusú képet generál? Az idea, a koncept, a virtuális kép, a geometria nyelve stb. létrehozhat-e egy olyan új valóságot, melynek referenciapontjai, utalásrendszere, analóg-karaktere teljesen új viszonyok feltárására ösztönözhet? A konkrét művészet konkretizálása egy újabb szintnek nevezhető? Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel – Flusseren túl – a szövegekből generált audio-vizuális virtuális világok létrehozása kapcsán.