A látható hangadása mint az önszituálás eszköze: Van Gogh

Balázs Sárközi

doi:10.33569/akk.5182

Szerzők

Sárközi Balázs Eötvös Loránd Tudományegyetem Savaria Egyetemi Központ, e-mail: sarkozi.balazs92@gmail.com

DOI:

https://doi.org/10.33569/akk.5182

Kulcsszavak:

Pilinszky János, Van Gogh, Simone Weil, imádságpoétika

Absztrakt

A tanulmány Pilinszky János Van Gogh című versének értelmezésére törekszik, elsősorban nyelvfilozófiai és nyelvi-poétikai szempontok alapján. A recepció fókuszába kevéssé került, ugyanakkor jelentősnek tekinthető Pilinszky-verset Heidegger és Simone Weil filozófiai és teológiai megállapításaiból kiindulva vizsgálja, és az imádságpoétika, valamint a mozdulatlan elköteleződés oeuvre-ben jelentkező jellegzetességeit, ezek versnyelvre, a versbeszéd redukciójára és a személytelenségben jelentkező személyességre tett hatásait próbálja az elemzés tárgyává tenni. A szöveg a recepció hagyományos kiindulópontjai és a filozófiai, elméleti megállapítások vázlatos áttekintése után a verset szövegközeli elemzésnek veti alá.

Hivatkozások

Domokos Mátyás (1983): A költői jelenlét. In: Török Endre (szerk.): Beszélgetések Pilinszky Jánossal. Bp.: Magvető, pp. 91–110.

Farkas P. József (1982): „Nálam létszükséglet volt az alkotás.” Új Írás, 22(1–6), 82–85.

Gadamer, Hans-Georg (1988): Bevezetés Heidegger A műalkotás eredete című tanul-mányához. In: Heidegger, Martin: A műalkotás eredete. Bp.: Európa, pp. 7–30.

Heidegger, Martin (1988): A műalkotás eredete. Bp.: Európa

Horváth Kornélia (2021): „Az írás jogos szabadságunk. Isten a szabadság” : Pilinszky János írásművészetéről és költészetéről. Irodalomtörténeti Közlemények, 125(5). 617–629.

Horváth Kornélia (2021): Öt szócikk Pilinszky János költészet : Pilinszky János: Nagyvá-rosi ikonok In: Uő. (szerk.): A késő modern magyar líra alakzatai. Budapest: Gondolat, pp. 143–157.

Juhász Erzsébet (1997): Az áldozat eleme Pilinszky János költészetében In: Tasi József (szerk.): „Merre? Hogyan?” Tanulmányok Pilinszky Jánosról. (A Petőfi Irodalmi Múze-um könyvei 6.) Bp.: PIM, pp. 35–41.

Kőrizs Imre (2015): Lupus in fabula. Studia Litteraria, 54(1–2), 46–51.

Maár Gyula (1983): Egyenes labirintus : Pilinszky-portré a televízióban. In: Török Endre (szerk.): Beszélgetések Pilinszky Jánossal. Bp.: Magvető, 219–241.

Nádor Tamás (1983): „Én is egy szempár vagyok”. In: Török Endre (szerk.): Beszélgeté-sek Pilinszky Jánossal. Bp.: Magvető, 226–233.

Nietzsche, Friedrich (1992): A nem-morálisan fölfogott igazságról és hazugságról. Athaeneum, I(3), 3–16.

Pilinszky János (1971): Ars poetica helyett. In: Uő: Nagyvárosi ikonok. Bp.: Szépirodalmi, pp. 161–167.

Sárközi Balázs (2021): A versszubjektum a transzcendens és a Másik metafizikai rendszerében : Pilinszky szavalatai Sárváron 1979 márciusában. Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 56(4), 91–99.