Magyarországi sertéspopulációk néhány értékmérő tulajdonságának örökölhetőségi értéke

Absztrakt

Szerzők variancia-komponens becslést végeztek Groeneveld (1993) által kifejlesztett VCE 3.2 program segítségével magyarországi sertés fajtákban. A h²-érték meghatározását 4 tisztavérű fajtában és két hibrid alapvonalban végezték el, egyed modell alkalmazásával. A modellben két kovariáló változó, 5 fix hatás, egy random (alom) és az egyed hatás szerepelt. A becslésnél a program az üzemi sajátteljesítmény vizsgálati (ÜSTV) és a központi állomási vizsgálati (HVT) adatbázist egyidejűleg használta. Az ÜSTV-ből két tulajdonság h²-értékét becsülték. A növekedési erélyt kifejező tulajdonságnál 0,14–0,33 közötti értékeket kaptak, alacsony (2–8% közötti) becslési hibával. A vágóértéket kifejező átlagos hátszalonna-vastagságnál a becsült h²-ek 0.13–0,33 közöttiek voltak, 2–13% közötti standard hibával. A kapott alacsony h²-értékek az un. confounding jelenségnek tulajdoníthatók, mely a genetikailag zárt tenyészetekben lép fel, az üzemi és a genetikai hatás keveredésével. A HVT-nél 4 tulajdonság h²-értékeinek becslésére került sor. A kapott örökölhetőségi értékek a következők voltak. A hízlalási napok számánál 0,24–0,46, a teszt alatt elfogyasztott takarmány mennyiségénél 0,25–0,55, az értékes húsrészek mennyiségénél 0,39–0,67 és a húsminőségi pontszámnál 0,04–0,21. Az örökölhetőség becslési hibája az első három tulajdonságnál 3,0–24,8%, míg a negyediknél 14,1 és 61,6% között mozgott. A fajták, illetve a genotípusok közötti h²-érték különbségek magyarázatára vonatkozóan a szerzők további, nagyobb adatbázisra támaszkodó becslést terveznek.