Az eltérő tömegtakarmány és abrak arány hatása magyartarka hízóbikák hizlalási, vágási tulajdonságaira és a húsminőségre

Absztrakt

A kísérlet célja az eltérő tömegtakarmány és abrak arány és a lenmagdarás abrak-kiegészítés hatásának vizsgálata magyartarka bikáknál a hizlalási teljesítményre, vágóértékre és a húsminőségre, ezen belül a zsírsav-összetételre. Összesen 30 magyartarka bikát átlagosan 300 kg-os élősúlyban és 275 napos életkorban állítottak hízóba, és három csoportba osztva, eltérő kukoricaszilázs és abrak arányú (A=670:330; B=750:250; C=800:200 g/kg szárazanyag) takarmányadagon hizlalták. A B- és a C-csoportok abrak adagja a hizlalás teljes időszaka alatt 25%-os lenmagdarás kiegészítést tartalmazott. A nagy abrakadagú csoport (A) érte el a legnagyobb súlygyarapodást. A lenmagdarás abrak-kiegészítés többletköltsége tágabb tömegtakarmány és abrak arányú hizlalással csökkenthető. A vágási súly, a vágási kihozatal, a színhús és a faggyú aránya a vágott testben szignifikánsan nem különbözött a csoportok között. A EUROP izmoltsági kategória minden csoport esetében általában U volt. A hasított test csont arányát a takarmányozás szignifikánsan befolyásolta (A: 18,65%; B: 18,41%; C: 17,91%). A vizsgált izmok közül a m. psoas major (PM) intramuszkuláris zsírtartalma szignifikánsan nagyobb volt (P<0,05) mindhárom takarmányozási csoportban. A lenmagdarás csoportokban a palmitinsav- és a palmitoleinsav-tartalom szignifikánsan csökkent (P<0,05), míg a linolénsav az eikozapenténsav és az n-3 zsírsavak összmennyisége szignifikánsan nőtt (P<0,05) mindhárom izomban összehasonlítva az A-csoporttal. A B- és C-csoport bikáinak húsa szignifikánsan (P<0,05) alacsonyabb n-6 és n-3 zsírsav arányt mutatott. Tágabb tömegtakarmány és abrak arány és a lenmagdarás abrak-kiegészítés a hizlalási vágási és csontozási eredményeket lényegesen nem befolyásolja, azonban alacsonyabb hizlalási költséggel kedvezőbb zsírsav-összetételű hús állítható elő.