Konzisztenciára törekvő benchmarking, avagy mezőgazdasági üzemek összehasonlító elemzése

Absztrakt

A mezőgazdasági üzemek menedzsmentje komplex ökológiai és ökonómiai rendszerek célirányos manipulációját jelenti, mely a „polihisztor” jellegű megközelítés ellehetetlenülése okán megkerülhetetlenül igényli a társadalmi szinten már felhalmozott tudás (vö. online tanácsadás) hatékony és biztonságos bevonását az egyéni döntéselőkészítésbe. A tanácsadási folyamat lényege a szakértői javaslat, mely személyes tanácsadás formájában a szóban forgó üzem adatai és a szakértői személyes tapasztalatok alapján a szakértő ad hoc, s így bizonyítatlan véleményét jelentik. Egy, az ad hoc tanácsadásnál már fejlettebb megoldás, vagyis egy (online) szakértői rendszer (vö. sakk-automata) ezzel szemben a szakértők által kidolgozott „sablontanácsok” közül az üzemi adatok és a teljes (teszt)üzem-statisztika alapján, ismét csak a szakértők által ellenőrzött körülmények között kialakított bizonyítási eljárásokra támaszkodva azon sablonrészleteket választja ki, melyek leginkább illenek az adott üzem megismert helyzetére. A pl. a „legjobb” üzemekkel történő összehasonlítások (vö. benchmarking) során önállóan keletkező eredmények között azonban ellentmondások alakulhatnak ki. Ennek feloldása megköveteli a konzisztencia (vagyis az ellentmondás-mentességi) vizsgálatok beépítését a tanácsadási folyamatokba. A cikk célja a téma egy újszerű megközelítése és az első eredmények átfogó bemutatása. A kidolgozás alatt álló elemzési módszertan a parciális hasonlóságelemzések részeredményeinek összevetése alapján az alábbi kérdésekre keresi a választ: Az adott üzem a többi (hasonló méretű, termelési irányú, regionális elhelyezkedésű, jövedelemtermelő képességgel bíró) üzemhez képest rendelkezik-e ökológiai komparatív előnyökkel, és/vagy kimagasló menedzsment teljesítménnyel (vö. best practice)? Mely gazdálkodási mutatószámok milyen mértékben hatnak általában és üzem-specifikusan a gazdálkodás sikerét jellemző tényezőkre? Milyen tényezők milyen mértékű változása hogyan hat a gazdálkodás eredményességére? Mi a reális maximuma a gazdálkodás sikerét leíró mutatószámoknak? Milyen mutatószámok fontosabbak a többinél az eltérő regionális, üzemtípus szerinti összevetésekben, mint más csoportokban, ill. az sokaság teljes átlagában? Az újszerű megközelítés lényege kettős: egyrészt maga az objektivitásra törekvő (optimalizálást feltételező) tanulási folyamat, másrészt a rész és egész dialektikájának kiaknázása a tanácsok kockázatának minimalizálása, vagyis a konzisztencia növelése érdekében. A jelzett módszertan egyformán alkalmas statikus és dinamikus (vö. előrejelzési) problémák kezelésére. A bemutatott példák a (német) Informatika Intézet kutatási adatbázisára támaszkodnak.