Két eltérő takarmányváltási módszer hatásának vizsgálata az előnevelt süllő (Stizostedion lucioperca L.) növekedésére

Absztrakt

Természetes vizeinkben, halastavainkban a süllő termelés fokozásánál az együk nehézséget a megfelelő méretű ivadék előállítása jelenti. A süllő legveszélyeztetettebb korosztályainak- az embrió, zsenge és a fiatal ivadék életlehetőségeit kell emberi beavatkozásokkal segítenünk a termelés során. Ez az előnevelt méret eléréséig biztosított a tavi körülmények közt, azonban a fiatal ivadék termelésének növelésére az együk lehetséges megoldás a tavi előnevelt ivadék intenzív továbbnevelési technikájának kidolgozása lehetne. Vizsgálatainkban (1999, 2000 és 2001) a tavi előnevelt süllő élettelen táplálékra való átszoktatásának lehetőségét tanulmányoztuk a Kar Hallaboratóriumában található, intenzív recirkulációs rendszerben. A négyhetes kísérletek alatt a zooplanktonról darabolt hal etetésre való fokozatos és átmenet nélküli átállás hatását vizsgáltuk. Az eredményeink alapján megállapítható, hogy az előnevelt süllő intenzív továbbnevelése mindkét átállási módszer alkalmazásával megoldható. A termelési paraméterekben az alábbi különbségeket találtuk: a takarmányfogyasztásban (fokozatos átmenettel: 11,67±1,04; átmenet nélkül: 7,75±4,26 g/egyed), a takarmány- értékesítésben (2,84, illetve 5,2 g/g) P=0,05 szinten, a tömeggyarapodásban (4,38±0,68 és 1,54±1,02 g/egyed) P=0,001 szinten bizonyult szignifikánsnak a különbség az átmenettel, továbbá az átmenet nélkül végzett takarmányváltás között. Az elhullásban (16,3%, illetve 22,2%) nem jelentős a különbség, és kannibalizmus csak az átmenet nélküli átállásban fordult elő, az első valamint a második héten (1,85, továbbá 5,55%).