A cukorrépa-termesztés lehetőségei a dél-dunántúli régióban

Absztrakt

A cukorrépa a szántóföldi kultúrák közül az egyik legmagasabb árbevételt biztosító növény. A termesztésével foglalkozó gazdaságok számára megfelelő termelési színvonalon a hektáronként elérhető jövedelem a gabonakultúráknál elérhető jövedelemnek többszöröse is lehet. A cukorrépa azonban mint korlátozottan értékesíthető termék érzékenyebben reagál a kedvezőtlen piaci változásokra. Termőterületének nagyságát a belföldi cukorszükséglet, az esetleges cukorrépa, sűrűlé, iil. a cukorexport nagysága, valamint a cukorrépa feldolgozók piaci helyzete közvetlenül befolyásolja. Az 1990-es évek elejétől napjainkig a háztartások cukorfogyasztása hullámzó volt, összességében stagnál. Az ipar által felhasznált cukor mennyisége a kukoricából előállított izocukor térhódítása miatt csökkent, a Horvátországba és Szerbiába irányuló cukorrépa export megszűnt. A kedvezőtlen piaci folyamatok a cukorelőállítás csökkenéséhez vezettek. Ez az ország 90-es évek közepén meglévő 600 ezer tonnás cukorelőállító kapacitásának 64%-os kihasználtságát eredményezte 1992-95-ben. A csökkenő kereslet miatt fokozódó piaci verseny és a cukoripari feldolgozók tulajdonosainak a kapacitás-kihasználatlanság megszüntetését célzó termeléskoncentrációs döntései cukorgyárbezárásokhoz vezettek, ezzel együtt a cukorrépa termőterületének nagysága is visszaesett. Az ország különböző területein üzemelő cukorgyárak közül csak az lehet versenyképes amely gazdaságosan képes cukrot előállítani, amit azonban a feldolgozandó cukorrépa minősége alapvetően befolyásol. A dél-dunántúli régió termelői által termesztett cukorrépa mind mennyiségi, mind minőségi szempontból meghaladja az országos átlagot, így egyrészt biztosítja a termelők számára a megfelelő jövedelmet, másrészt a kaposvári cukorgyár számára a versenytársakénál termelékenyebb feldolgozás és gazdaságosabb cukorelőállítás lehetőségét.