Egészségről az iskolában - felvilágosítástól a fejlesztésig

Ilona Karácsony

doi:10.17165/TP.2018.1.11

Szerzők

Karácsony Ilona Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola

DOI:

https://doi.org/10.17165/TP.2018.1.11

Absztrakt

Az egészségveszteségek az életmódra és a környezetre vezethetők vissza; az ennek a megelőzésére irányuló feladatoknak sokfelé meghatározása létezik, gyakran szinonimaként használva, de érdemes különbséget tenni. A felvilágosítás az egészségi állapot fenntartására irányuló tájékoztatás. Az egészségnevelés az oktatás didaktikai sokszínűségével nyújt információt direkt és látens módon. A fejlesztés öntevékenység, fejlődés, az egészség forrásainak ismerete tükrében, az adott szervezet fejlesztésével valósulhat meg, az egészséget tükröző légkör, személyi és tárgyi feltételek által. A ma iskolájának mint szervezetnek folyamatos feladata az egészség nevelése, (ami több, mint felvilágosítás), és emellett az egészség fejlesztése is (ami több, mint egészségmegőrzés és egészségnevelés). Az oktatás–nevelés bázisán van fejlesztés, ami az egészségerőkre fókuszál, az egészség választását előmozdító tettekre sarkall.

Információk a szerzőről

Karácsony Ilona, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Oktatás és Társadalom Neveléstudományi Doktori Iskola

PhD-hallgató
karacsony.ilona.h@gmail.com

Hivatkozások

Ackermanné Kelő, K. (2006). Iskola-egészségügyi törekvések a XIX-XX század fordulóján. Az egészségtan beépülés a hazai tantárgy rendszerbe. StudiaCaroliensia 2, 5–20.

Antall, J. – Kapronczay, K. (1975). Fodor József és az iskolaegészségügy. Magyar Pedagógia, 75(2) 191–200.

Bauer, B. – Pillók, P. – Ruff, T. – Szabó, A. – Szanyi, F. E. – Székely, L. (2017). Magyar Ifjúság Kutatás 2016. Az ifjúság kutatás első eredményei, ezek a mai magyar fiatalok! – Budapest: Új Nemzedék Központ Nonprofit Kft.

Benkő, Zs. (2003). Az egészségfelfogás változása. Kísérlet az egészség és az egészségfejlesztés értelmezése. In: Benkő, Zs. (Ed.), Mert életem millió gyökerű, (pp. 5–15). Szeged: JGYF Kiadó. DOI: https://doi.org/10.36240/etf-242.01

Benkő, Zs. (2009). Egészségfejlesztés módszertani kézikönyv. Budapest: Mozaik Kiadó.

Czuczor, G. – Fogarasi, J. (1862). A magyar nyelv szótára. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia.

Ewlens, L. – Simnett, I. (1999). Egészségfejlesztés Gyakorlati útmutató. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.

Füsti Molnár, S. (1981). Egészségünk múltja. A hazai egészségkultúra kialakulása a XVI–XVIII. században. Budapest: Medicina.

Heathcote, G. (2003). Egészségnevelés. A tartalom, a módszer és az intézmények értékelő összehasonlítása Magyarország és az Egyesült Királyság között. In: Benkő, Zs. (Ed.), Mert életem millió gyökerű, (pp. 91–96). Szeged: JGYF Kiadó.

Kapronczay, K. (2016). A prevenció gondolata az 1876. évi közegészségügyi törvényben. Orvostörténeti közlemények, LXII(1-4), 23–26.

Kertai, P. (1999). Megelőző orvostan. A népegészségügy elméleti alapjai. Budapest: Medicina Könykiadó Rt.

Kishegyi, J. – Makara, P. (2004). Az egészségfejlesztés alapelvei (Az egészségfejlesztés alapvető nemzetközi dokumentumai). Budapest: Országos Egészségfejlesztési Intézet.

Kósa, K. (2005). Lehetőségek a jó egészségi állapot megőrzésére. Megelőzés és egészségfejlesztés. In: Barabás, K. (Ed.), "Gyermekek egészsége" alapismeretek pedagógusok részére az egészségfejlesztéshez, (pp. 41–46). Budapest: Egészségügyi Minisztérium.

Meleg, Cs. (2002). Iskolai egészségnevelés: feladat újrafogalmazása. Magyar Pedagógia, 102(1), 11–29.

Meleg, Cs. (2006). Az iskolai egészségnevelés koncepcionális keretei. In: Bárdossy, I. – Forray, R. K. – Kéri, K. (Ed.), Tananyagok a pedagógia szakos alapképzéshez, (pp. 191–213). Budapest: Bölcsész Konzorcium.

Métneki, J. (2001). Az egészségügyi felvilágosítástól az egészségfejlesztésig. Történeti visszatekintés. Egészségnevelés, 42(6) 242–248.

Naidoo, J. – Wills, J. (1999). Egészségmegőrzés gyakorlati alapok. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.

Németh, Á. (2016). Az Iskoláskorú gyermekek egészségmagatartása kutatás legújabb felmérésének nemzetközi jelentése. Egészségfejlesztés, 57(1) 60–61. DOI: https://doi.org/10.24365/ef.v57i1.17

Németh, Á. – Költő, A. (2016). HBSC 2014. Budapest: Országos Tisztifőorvosi Hivatal, Országos Gyermekegészségügyi Intézet.

Nyárasdy, I. – Bánóczy, J. (2009). Preventív fogászat. Budapest: Medcina Könyvkiadó ZRt.

Pál, K. – Harjánné Brantmüller, É. (2012). A pedagógusképzés és a jövő pedagógusai előtt álló kihívások az egészségnevelés és az egészségfejlesztés területén. HERJ – Hungarian Educational Research Journal, 2(2) 1–7. DOI: https://doi.org/10.5911/HERJ2012.02.08

Petőné Csima, M. (2011). A szubjektív életminőség és az egészségmagatartás vizsgálata középiskolások körében. In: Barkóczy L. – Hajdicsné Varga K. (Ed.), Nevelés és társadalom: Hagyomány és megújulás, (pp. 241–253). Kaposvár: Kaposvári Egyetem Pedagógiai Kar.

Simonyi, I. (2004). Segédlet az iskolai egészségnevelési, egészségfejlesztési program elkészítéséhez. Budapest: Oktatási Minisztérium.

Szeles, V. – Lukáts, Á. – Székely, L. (1998). A magyar iskolaegészségügy története a jogforrások tükrében. Budapesti Közegészségügy, 30(3) 217–226.

Tigyiné Pusztafalvi, H. (2013). Az egészségnevelés intézményesülésének története. Educatio, 22(2) 224–234.

Tóth, Á. (2014). Egészségtan, iskolai egészségtan. Pécs: Pécsi Tudományegyetem

Természettudományi Kar Sporttudományi és Testnevelési Intézet.

Vitrai, J. – Varsányi, P. (2015). Egészségjelentés 2015. Információk a hazai egészségveszteségek csökkentéséhez. Budapest: Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet.

Zsindely, S. (1936). A magyar iskolaegészségügy történelmi emlékei I rész. Iskola és egészség, 3(4) 358–3