A dunabogdányi vadaskert vegetációjának változása 1783 és 2006 között
DOI:
https://doi.org/10.56617/tl.4364Kulcsszavak:
Dunabogdány, vadaskert, Len-hegy, vegetációtérkép, tájtörténetAbsztrakt
A dunabogdányi Vadaskert területén a 18. század közepétől egészen az 1950-es évekig szőlő- és gyümölcstermesztés folyt. A termelés felhagyása után másodlagos gyepek alakultak ki, melyek visszaerdősülése ma már sok helyen tapasztalható. A Vadaskert területe az 1980-as évek végétől lezárt, ettől kezdve igen népes vadállomány él itt, melynek hatására az erdősülési folyamatok csaknem mindenütt jelentősen lelassultak.
A ma jellemző folyamatok megértéséhez és jellemzéséhez mindenképpen ismernünk kell a terület múltját. Mivel azonban részletes botanikai felmérés még nem készült, így a korábbi állapotok vizsgálatához a beszerezhető térképszelvényeket és légifelvételeket kellett felhasználnunk. Így vált lehetségessé a terület múltjának rekonstrukciója egészen 1783-ig.
Munkánk során rögzítettük a Vadaskert élőhely-foltjainak állapotát, elkészítettük az egyes foltok fajlistáit, és megrajzoltuk a mai állapot vegetációtérképét, melynél természetesen komoly segítséget jelentettek a rendelkezésre álló modern térképszelvények és légifelvételek is. E mellett került sor a régi térképek vizsgálatára is. Az elkészült térképsor elemzésekor meghatároztuk az előforduló vegetációtípusok területarányának változását is. Ez a következő fontosabb eredményekkel szolgált. Jól látható, hogy a területen a művelésbe vonás, azaz a németek 18. századi betelepítése előtt nagyrészt erdők – feltételezhetően gyertyános-tölgyesek – voltak jelen. Ezt követően kiterjedt szőlőkultúra figyelhető meg, mely azonban az 1950-es évekre fokozatosan eltűnik, a szőlők helyén pedig számos értékes fajt is tartalmazó másodlagos gyepek jöttek létre. Ezt követően napjainkig folyamatos a gyertyános-tölgyes visszatelepülése nem csak a gyepterületek rovására, hanem a Csepri-hegy telepített erdeifenyvese területén is. Komoly problémát okoz azonban két idegenhonos fafaj, az akác (Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima) terjeszkedése, valamint a fokozott vadrágás-taposás is.
Hivatkozások
Artné Lőrinc R. 2004: A természetvédelmi szempontú mezőgazdálkodás földhasználati rendszerének fejlesztése Bonyhád külterületének példáján. Tájökológiai Lapok 2: 109–139.
Biró M. 2006: Történeti vegetációrekonstrukciók térképek botanikai tartalmának foltonkénti gazdagításával. Tájökológiai Lapok. 4: 357–384.
Borhidi A., Sánta A. 1999: Vörös Könyv Magyarország növénytárulásairól I–II. TermészetBúvár Alapítvány kiadó, Budapest.
Bölöni J., Kun A., Molnár Zs. 2003: Élőhelyismereti útmutató 1.0 és 2.0 Magyarország növényzeti örökségének felmérése és összehasonlító értékelése.
Deák J. Á., Keveyné Bárány I. 2006: A talaj és növényzet kapcsolata, tájváltozás, antropogén veszélyeztetettség a Dorozsma-Majsai homokhát keleti területén. Tájökológia Lapok 4: 195–210.
Fekete G., Molnár Zs., Horváth F. 1997: Nemzeti biodiverzitás monitorozó rendszer II: Magyarországi élőhelyek, Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest.
Hála J. 1999: Kőbányászat és kőfaragás Dunabogdányban. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 15–38.
Nagy A., Penksza K. 2006: Élőhely-értékelési lehetőségek dél-tiszántúli és veresegyházi területeken természetességi mutatók alapján. Tájökológiai Lapok 4: 115–125.
Nagy A., Balogh Á., Penksza K. 2005: Összehasonlító élőhely vizsgálatok dél-tiszántúli és veresegyházi területeken a természetességi állapotok alapján. IV. Kárpát-medencei Biológiai Szimpózium kiadványkötete. pp. 307–311.
Prakfalvi M. 1999: Magyarország földtani térképe, Vác.
Rakonczay J. 1988: Az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálati lehetőségei alföldi példákon. Alföldi Tanulmányok pp. 59–77.
Schuszter J. 1999: A dunabogdányi Csódi-hegy. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 5–8.
Seregélyes T., Csomós Á. 1995: Hogyan készítsünk vegetációtérképet. Tilia 1: 158–169.
Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Szabó M., Tímár G., Győri H. 2004: A Csicsói-holtág (Alsó-Csallóköz) kialakulása és fejlődése – a tájhasználat és a vizes élőhelyek változásai. Tájökológiai Lapok 2: 267–286.
Vácz A., Hock F. 2004: A dunabogdányi Vadaskert ásványvilága. Bogdányi Híradó 15: 3.
Vona M., Penksza K., Kristóf D., Helfrich T., Centeri Cs. 2006: A galgahévízi láprét felszínborítási viszonyainak változása légifotók elemzése alapján. Tájökológiai Lapok 4: 407–416.
Weiszburg T., Papp G., Szakáll S. és mtsai. 1999: A dunabogdányi Csódi-hegy. Topographia Mineralogica Hungariae 6: 9-14.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2007 Hock Ferenc, Tóth Zoltán
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
A folyóirat Open Access (Gold). Cikkeire a Creative Commons 4.0 standard licenc alábbi típusa vonatkozik: CC-BY-NC-ND-4.0. Ennek értelmében a mű szabadon másolható, terjeszthető, bemutatható és előadható, azonban nem használható fel kereskedelmi célokra (NC), továbbá nem módosítható és nem készíthető belőle átdolgozás, származékos mű (ND). A licenc alapján a szerző vagy a jogosult által meghatározott módon fel kell tüntetni a szerző nevét és a szerzői mű címét (BY).
