Emberiességi szempontok és a hagyományos állatvágás két példája
Kulcsszavak:
állatvágás, döghús, régészeti állattan, kóser, helálAbsztrakt
Mai, “nyugati” értelemben véve az állati tetem veszélyes hulladék. A betegségben vagy idős korban elhullott egyedek nem fogyaszthatók el, noha természetesen ugyancsak nem eleven állatok húsát esszük nap mint nap. A kérdés kulcsa – technikai és gondolati szempontból egyaránt – alapvetően az, hogy a “helyesen” levágott állat torkát egyetlen mozdulattal átmetszik, a tetemet pedig kivéreztetik. Ez utóbbi lépés alapvető még akkor is, amikor magát a vágást már ipari eszközökkel végzik. Pusztán gyakorlati szempontból a kivéreztetés azt jelenti, hogy az állat bélrendszerében élő baktériumok a halál beállta után nem áramlanak szét az immár holt szervezetben a vérrendszeren keresztül. Ez a modern, racionális megfontolás azonban mélyen gyökeredzik a zsidó-keresztény-iszlám hagyományban. A rituális vágás meglehetősen nehéz lehetett (noha nem lehetetlen) a megfelelően hosszú, fémpengéjű kések megjelenése előtt. Ezekből az időkből származhat az állat vérkeringésének megszakítása az oldalán ejtett sebbe nyúlva. Ezt az archaikus módszert egymástól függetlenül sikerült Bolíviában és Mongóliában megfigyelni. Fontos szempont, hogy a hagyományos zsidó és iszlám vágás (akárcsak a modern nyugati) nagy súlyt fektet a halál kegyes voltára. Ugyanakkor az állatvágás eltérő módozatai gyakran voltak ideológiai ellentétek forrásai a történelem során, amikor a hagyomány nevében az állatok jólétére hivatkozva törtek felszínre vallási vagy etnikai ellentétek. Tanulmányunk a kérdéskört közel-keleti, európai, dél-amerikai és közép-ázsiai régészeti és néprajzi példák alapján tárgyalja.
Hivatkozások
Bartosiewicz, L. (1997): This little piggy went to market... An archaeozoological study of modern meat values. Journal of European Archaeology, 5(1) 170–182. https://doi.org/10.1179/096576697800703610
Bartosiewicz, L. (1999): Animal bones from the Cochabamba Valley, Bolivia. In J. Gyarmati and A. Varga eds.: The Chacaras of War. An Inka site estate in the Cochabamba Valley, Bolívia. Budapest, Museum of Ethnography, 101–109.
Bartosiewicz, L. (2008). Taphonomy and palaeopathology in archaeozoology. Geobios, 41(1) 69–77. https://doi.org/10.1016/j.geobios.2006.02.004
Benkheira, M.H. (2002): Let it bleed. Slow. The international herald of taste 24, January–March.
Bökönyi, S. (1985): Tierknochenfunde aus dem Bereich der Werkstatt von Kamid el-Loz. In G. Frisch, G. Mansfeld and W.-R. Thiele eds.: Kamid el-Loz. 6. Die Werkstätten der spätbronzezeitlichen Palaste. Bonn, Saarbrücker Beiträge zur Altertumskunde, 33. 199-205.
Chaix, L. (1989): La faune du site de Schützenmatt (Zoug, Suisse; Néolithique récent). Jahrbuch der schweizerischen Gesellschaft für Ur- und Frühgeschichte, 72. 43–48.
Donnan, Ch.B. (1976): Moche Art and Iconographie. Los Angeles: University of California.
Driesch, A. von den (1989): Geschichte der Tiermedizin. 5000 Jahre Tierheilkunde. München, Callwey Verlag.
Flannery, K.V., Marcus, J., Reynolds, R.G. (1989): The Flocks of the Wamani. San Diego: Academic Press.
Gilbert, A.S. (1988): Zooarchaeological observations on the slaughterhouse of Meketre. The Journal of Egyptian Archaeology, 74(1) 69–89. https://doi.org/10.1177/030751338807400107
Guaman Poma de Ayala, F. (1980 [1615]): El primer nueva corónica y buen gobierno. Mexico D.F., Madrid, Bogota: Siglo XXI.
Hocquenghem, A.M. (1989): Iconografía Mochica. Lima: Pontificia Universidad Católica del Peru.
Hussaini, M.M. (1993): Islamic Dietary Concepts and Practices. Bedford Park, IL: Islamic food and Nutrition council of America.
Ibn Fadlan, A. (1939): Ibn Fadlans Reisebericht. Fordította: A. Zeki Velidi Togan. Leipzig: F. A. Brockhaus, Abhandlungen für die Kunde des Morgenlandes, Band 24, Nr. 3.
Ibn Fadlán (2007): Beszámoló a volgai bolgárok földjén tett utazásról. Arab eredetiből fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Simon Róbert. Fontes Orientales. Budapest, Corvina.
Ibn Fadl Allah al-'Umari (1924): Masalik al-absar fi mamalik al-amsar. Szerkesztette: A. Zaki Pasha, Cairo.
Korán (2006): A Kegyes Korán értelmezésének fordítása 1-3. fejezet. Iszlám Egyház Fordító Iroda Budapest, 2006/1427.
Kónya J. (2002): Kóser vágás ma – 68 éve történt. 04.12.
Lepiksaar, J. (1990): Die Tierreste vom Tell es-Salihiyeh in Südsyrien. In J. Schibler, J. Sedlmeier and H.-P. Spycher eds.: Festschrift für Hans R. Stampfli. Beiträge zur Archäozoologie, Archäologie, Anthropologie, Geologie und Paläontologie. Basel, Helbing & Lichtenhahn, 115–120.
Ligeti L. (1962): A mongolok titkos története. Fordította: Ligeti Lajos. Budapest, Gondolat Kiadó.
Reitz, E. J., Wing, E. S. (1999): Zooarchaeology. Cambridge Manuals in Archaeology. Cambridge, Cambridge University Press.
Roux, J.-P. (1963): La mort chez les peuples Altaiques anciens et médievaux. Paris, Librairie d'Amerique et d'Orient Adrien- Maisonneuve.
Rowe, J. (1946): Inca Culture at the Time of the Spanish Conquest. J. Steward szerk: Handbook of South American Indians Vol. 2: The Andean Civilizations. Washington D.C., Bureau of American Ethnology: 183–330.
Spuler, B. (1955): Die Mongolen in Iran. Politik, Verwaltung und Kultur der Ilchanzeit 1220–1350. Berlin, Akademie-Verlag.
Twaigery, S., Spillman, D. (1989): An introduction to Moslem dietary laws. Food Technology, 43(2) 88–90.
Uerpmann, H.-P. (1972): Tierknochenfunde und Wirtschaftsarchäologie. Eine kritische Studie der Methoden der Osteo-Archäologie, Archäologische Informationen, 1. 9–27.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2008 Bartosiewicz László, Csiky Gergely, Gyarmati János
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
