A balatoni halállomány szaporodásának és ívási körülményeinek módosulásai a vízszintváltozás hatására
Kulcsszavak:
Balaton, ívóhely, köves partAbsztrakt
2004-ben felmértük a Balaton partvonalának minőségét (köves part, nádas-gyékényes, beton, ill. föveny), a partszakaszok hosszát minőségük szerint. A Balaton kőszórásainak kövei megfelelően homogének abban a tekintetben, hogy alakjuk sokszögletű mértani idom, hiszen kőbányákból kerültek a töltésekre. Digitális fotók számítógép vezérelt képanalízise alkalmas módszernek tűnt a kövek egy-egy lapja felszínének pontos meghatározására, majd az átlagos balatoni kőidom felületének kiszámítására. A felmért partszakaszok esetén becsültük a vízzel borított partfelület nagyságát 10 cm-es vízállásváltozásonként. A vizsgálatba vont halak (Cyprinidae) szaporodási szokásait figyelembe véve ívás szemponjából potenciális szubsztrátként elsődlegesen a parti sáv sekély vizű zónái jöhetnek szóba. A négy partminőség közül a kövezéssel borított partszakaszok hossza 42%, tekinthetjük ezt dominánsnak. Szinte teljesen eltűnt a fövenyes part, a ponty tipikus ívóhelye. Ma a kövezéses partszakaszokat ívóhelyként döntő mértékben a dévérkeszeg, a küsz, ezeken kívül a bodorka és kisebb részben más fajok (karika keszeg, ezüstkárász) veszik igénybe. A halállomány szerkezetének vizsgálata a dévérkeszeg, küsz és a bodorka dominanciáját mutatta. A mintavételekre 2006. április–június közötti időszakában került sor, Tihany, Örvényes, Keszthely, Balatonberény, Badacsonytomaj, Szigliget, Paloznak és Balatonfüred előtt, a parti sávban. A becsült lerakott fajlagos ikraszám 110 és 2196 db/m2 között változott, Szigligetnél mutatva a legalacsonyabb, míg Keszthelynél a legmagasabb értéket. A keszegfélék potenciális ívóhelyein 0-30 cm vízállás között szinte mindenütt eltűnik a vízzel borított köves szubsztrát. -50 cm vízállás mellett a tó szubsztráthiányossá válik, ami zavarokat okozhat a keszegfélék utánpótlásában, ezért különösen fontos lenne a Zala–Kis-Balaton megnyitása az ívó halak számára. Az ívóhelyek minősége és felülete megfelelő vízállás mellett sem biztosítja néhány faj (ponty, harcsa, balin) ívását a Balatonban. A Balatonba ömlő befolyók nagyobb szerepet játszhatnának a természetes utánpótlás biztosításában.
Hivatkozások
Bíró P. (2000). Long-term changes in Lake Balaton and its fish populations. In: Rossiter, A., Kawanabe, H. (eds): Biology of Acient Lakes: Humans, Culture and Biodiversity. Adv. Ecol. Res. 31. Academic Press : London. 599–613. https://doi.org/10.1016/S0065-2504(00)31032-7
Bíró P. (2002). A Balaton halállományának hosszúidejű változásai. Állattani Közl. 87. 63–77.
Fekete, G., Molnár, Zs., Horváth, F. (Szerk.) (1997). Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer II. A magyarországi élőhelyek leírása, határozója és a Nemzeti Élőhely- osztályozási Rendszer. Magyar Természettudományi Múzeum : Budapest, 374.
Paulovits G., Bíró P. (1991): Hydroacoustic studies on fish stock distribution in Lake Balaton. Verh. Internat. Verein. Limnol., 24(4), 2517–2518. https://doi.org/10.1080/03680770.1989.11900002
Paulovits G., Tátrai I., Bíró P., Perényi M., Lakatos Gy. (1994): Fish stock structure in the littoral zone of Lake Balaton. Verh. Internat. Verein. Limnol., 25(4), 2162–2163. https://doi.org/10.1080/03680770.1992.11900583
Specziár A., Tölg L., Bíró, P. (1997): Feeding strategy and growth of cyprinids in the littoral zone of Lake Balaton. J. Fish. Biol., 51(6), 1109–1124. https://doi.org/10.1111/j.1095-8649.1997.tb01130.x
Tátrai I., Paulovits G., Józsa V. (1999): Halállományok szabályozása a Balatonban: ragadozó – préda kapcsolat a parti övben. In: Salánki J., Padisák J. A. (szerk.) Balaton Kutatásának 1998-as eredményei., MTA VEAB, ISSN 1419-1075, 88–92.
Letöltések
Megjelent
Folyóirat szám
Rovat
License
Copyright (c) 2007 Paulovits Gábor, Borbély Gábor, G. Tóth László, Staszny Ádám
This work is licensed under a Creative Commons Attribution-NonCommercial-NoDerivatives 4.0 International License.
