Az üledék-toxicitás térbeli eloszlásának vizsgálata a Kis-Balaton Vízminőségvédelmi Rendszer II. ütemének területén

Absztrakt

1863 előtt a Kis-Balaton a Balaton előtt természetes szűrőmezőt képezett, amely a Zalával érkező tápanyag jelentős részét visszatartotta. 1863-ban a Sió-zsilip megépítésével megteremtődtek a feltételek a Balaton vízszint-szabályozásához. A vízszint szabályozása és alacsony szinten tartása következtében a Kis-Balaton mocsarai összezsugorodtak, a szűrőmező funkciója csökkent. Mindennek következményeképpen a tó vízminősége az 1960-as évektől kezdődően megnőtt tápanyagterhelés hatására romlásnak indult, az eutrofizáció felgyorsult, 1970 után a tó eutróf-hipertróf állapotba jutott. A Kis-Balaton Vízminőségvédelmi Rendszer (KBVR) fő célja a Balaton tápanyagterhelésének csökkentése volt, két tározórész segítségével. Bár a rendszer kialakításának elsődlegesen vízminőségvédelmi okai voltak, a terület egyben jelentős természetvédelmi értéket képvisel. 1979-ben felkerült a Ramsar Vizes Élőhelyek listájára. A KBVR hatékonyságát, a bemenő és kimenő vízminőségi mutatókat rendszeres monitoringvizsgálat keretében figyelik. Nincs lehetőség viszont arra, hogy a diffúz szennyezőforrások (pl. mezőgazdasági területek) által okozott terhelést kimutassák. Célunk annak a vizsgálata volt, hogyan alakul az 1992-ben részlegesen elárasztott II. tározó üledékének szennyezettsége a tározót érő külső terhelés következtében, részletesen elemezve a szennyezettség térbeli eloszlását, az eloszlásban mutatkozó trendeket. Az üledékszennyezettség térképezéséhez a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Kis-balatoni Ãœzemmérnökségétől származó digitális ortofotót használtuk.