Examination of the causes of mortality in non-beak-trimmed pure line laying hens with special regard to aggression

Zoltán Zomborszky; Gábor Milisits; Zoltán Budai; Sándor Szász; Olga Pőcze; Jolán Ujvári; Péter Tamás Farkas; Erik Garamvölgyi; Péter Horn; Zoltán Sütő

doi:10.31914/aak.2428

Szerzők

Zomborszky Zoltán Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Élettani, Biokémiai és Állategészségügyi Intézet
Milisits Gábor Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar
Budai Zoltán Bábolna TETRA Kft.
Szász Sándor
Pőcze Olga Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet
Ujvári Jolán Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet
Farkas Péter Tamás Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet
Garamvölgyi Erik Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet
Horn Péter Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet
Sütő Zoltán Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar, Állattudományi Intézet

DOI:

https://doi.org/10.31914/aak.2428

Kulcsszavak:

tyúk, jérce, tollcsipkedés, agresszió, kannibalizmus

Absztrakt

A szerzők a vizsgálatukat 1508 Rhode Island Red (RIR) és 1820 Rhode Island White (RIW) nem csőrkurtított naposjércével kezdték meg, melyek 58 RIR és 70 RIW pedigré kakastól származtak. Mind a 128 kakastól 26 utódot (jércét) állítottak kísérletbe. A jércék 18 hetes életkorig tartó nevelése zárt épületben, mélyalmos fülkékben történt, majd ezt követően áttelepítették őket a tojóházba, ahol 72 hetes életkorig háromféle tartásmódban (berendezett ketrec, alternatív fülke és hagyományos ketrec) termeltették őket. A nevelés és a tojástermelés időszaka alatt napi rendszerességgel regisztrálták az elhullott állatok számát és az elhullások okát. Az eredmények alapján megállapították, hogy a nevelési időszak alatti leggyakoribb elhullási ok az eléhezés volt, ami az összes elhullás közel 36%-áért volt felelős. Emellett még az agresszió okozta kiesés volt jelentős arányban (28,3%) megfigyelhető. A jércék típusától (RIR vagy RIW) függően különbségeket lehetett megfigyelni az egyes elhullási okok előfordulási gyakoriságában. Például, amíg a vizenyő és a ferde csőr miatti kiesés csak a Vörös Rhode jércéknél, addig a technológiai sérülés és az agresszió okozta elhullás csak a Fehér Rhode jércéknél fordult elő a nevelés során. A tojástermelési időszak alatt a leggyakoribb elhullási ok az agresszió volt. Az agresszióra visszavezethető elhullás az alternatív fülkékben fordult elő a legkisebb mértékben. Mindkét vizsgált típusban találtak olyan kakasokat, amelyek utódai kizárólag agresszivitásra visszavezethető okból estek ki a termelésből, de olyanokat is, amelyek utódai között egyáltalán nem fordult elő agresszivitásra visszavezethető elhullás. Ezeknek a kakasoknak az aránya szignifikáns (P<0,05) eltérést mutatott a két vizsgált típus között. Ezek a vizsgálati eredmények azt igazolják, hogy a genetikai háttérnek jelentős hatása van az agresszivitásból eredő elhullások arányának alakulására a nem csőrkurtított tojótyúk állományokban.