A tápanyagvagyon felhalmozásának és felélésének néhány közgazdasági konzekvenciája a magyarországi növénytermesztésben
Kulcsszavak:
műtrágyázás, tápanyagvagyon, tápanyagtöbblet-adó, tápanyagkönyvelésAbsztrakt
A növénytermesztéssel foglalkozó magyarországi gazdálkodók nagy része a kilencvenes években a termelést az előző két évtizedben felhalmozott tápanyagvagyon felélésére alapozza. A nyilvántartási, költségelszámolási sajátosságokból adódóan azonban a reál- és a gazdasági folyamatok elszakadtak egymástól. A nyolcvanas évek tápanyagvagyonnövekedése a nyilvántartásokban vagyoncsökkenésként jelent meg, a kilencvenes évek tápanyagvagyon-csökkenése pedig - a vagyonfelélésből származó látszólagos jövedelmeken keresztül - a számvitelben kimutatott vagyon növekedéséhez vezet. A nyilvántartási rendszer átalakítása környezetpolitikai szempontból is időszerű lenne, hiszen egyrészt a szervestrágyázást hátrányos helyzetbe hozza a műtrágyázással szemben, másrészt nem ad lehetőséget az üzemi szintű tápanyagegyenlegek kimutatására, amelyek nélkül a tápanyagfeleslegek adóztatása elképzelhetetlen. A cikkben olyan változtatáscsomag elveit vázoljuk, amely lehetővé tenné mindhárom említett hiányosság kiküszöbölését, új adónem bevezetése és alapvetően új nyilvántartási rendszer kialakítása nélkül.
