A budapesti Batthyány tér Batthyány-szobráról

Absztrakt

A városok legfontosabb részei a közterületek: terek, utcák, parkok. Ezek biztosítják az egyes ingatlanok megközelítését, a közlekedést, az emberek találkozását, közös cselekvéseit (ünnepeit, társadalmi megmozdulásait) és a regenerálódást (ebben kiemelkedő szerepe van a parkoknak, kerteknek, tereknek, vízpartoknak). Szerepük azonban még ennél is gazdagabb: rengeteg információt hordoznak, nyújtanak; a város emlékezetének is letéteményesei - hiszen az épületek cserélődhetnek, a funkciók változhatnak, de az utak, utcák, terek eléggé állandók. Jelentőségüket jól fejezik ki Szerb Antal sorai: „Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásra hajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor
grácia, …”.2 „Mi a jó város?” – teszi fel a kérdést Illyés Gyula Svédországban járva. Ő ezt a választ találta erre: „Ahol az utcán is oly otthonias vagyok, mint a lakásomban. … Azt hittem, farsangi és egyéb utcai felvonulásaik, örömünnepeik azért van csak a déli népeknek, mert azok amúgy is az utcán élnek. Nem; nem az éghajlat az előfeltétel, hanem az otthoniasság, az együttélésnek ez a családiassága.”3 A közterületek közül is kiemelkednek a terek: tágasságuk, helyzetük megállásra késztetik az embert s maradásra – ha alkalmasak arra.4 Egyes terek különös jelentőségre tesznek szert. Pesten a Hősök tere az egész nemzet számára szimbolikus jelentőséggel bír: „szent hely”. Ugyanígy kiemelkedő jelentőséggel bírnak a városok főterei, a templomok, a városházák és más, jelentős középületek előtti terek, a piacterek, … Egyes városok jelképeivé váltak főtereik, pl. Sienában a Piazza del Campo, a lóversenyek helyszíne, Firenzében kiváltképp a Piazza della Signoria, a Városháza tere. Az emberek és a társadalom életének szerves része a művészet. Azokban az évszázadokban, amikor az Egyház volt az egyik legfontosabb megrendelő, és társadalomszervező ereje is óriási volt, az emberek a legjobb művészek alkotásain nevelkedtek, ízlésük e műveken csiszolódott – fejti ki Borsos Miklós egy írásában.5 S hozzáteszi: A reneszánsztól, s kiváltképp a barokktól ez alapvetően megváltozott. Megítélésem szerint ma a köztéri műalkotások, elsősorban a szobrok azok, amelyekhez mindenki egyaránt „hozzáférhet”, belépő és engedély nélkül szemlélhetők, ízlésünket – kultúránkat alakítják. Ez nagy felelősséget ró az alkotókra és a megrendelőkre egyaránt. Egy-egy példán még jobban megérthetjük, hogy egy tér és egy-egy szobor mit üzenhet nekünk. S azt is, hogy milyen felelősség egy köztéri szobrot állítani