A participáció fogalmáról kommunikáció- és neveléselméleti megközelítésben

Absztrakt

Ebben a tanulmányban arra próbáltam rámutatni, hogy ami miatt érdekelve vagyunk a participációban, az a problémamegoldásban használható felkészültség megszerzése. Ez minden embert jellemző sajátosság, ezért csatlakozunk tehát csoportokhoz, ezért vannak hagyományaink, amelyekhez kötődünk, mert ezek felvértezni látszanak bennünket azokkal a saját erőnkből, tudásunkból nem vagy csak gazdaságtalanul (szörnyű is lenne az élet, ha nem rendelkeznénk helyzetek kezelésére szolgáló sémákkal, és minden helyzetben a magunk kárán kellene tanulnunk) megoldható esetekben. Ezeknek a felkészültségeknek elérhetőknek kell lenniük, tehát nyilvánosak, közvetítettek, melyeket olyan formákban örökítünk át, hogy az egyén képes legyen ezek alkalmazására, ha szüksége van rá. Ebben a közvetítésben pedig elsődleges szerepet töltenek be a szocializációs ágensek és intézmények, melyeket a közös tudás nyilvánossá tételében meghatározónak tekintünk.