Egy XX. századi falusi tanító narratívái

Absztrakt

Témaválasztásom indoka kettős: az egyik ok az, hogy az iskolák, a pedagógusok helyzete ma egyike a legégetőbb társadalmi kérdéseknek, a másik pedig szubjektív indok. Pedagógus családból származom. Szűkebb és tágabb rokonságomban a hajdanvolt időkben és ma is sok tanító volt és van. Kötődésemet a témához mindezek mellett életem legmeghatározóbb idejével, a gyermekkorommal is magyarázhatom. Az iskolával egy épületben laktunk, s lakik az édesapám ma is. Nekem az iskola volt a természetes életközegem, ahol a gyermekzsivaj szeptembertől júniusig tartott. A nyári szünet pedig a játék mellett számomra a felfedezések időszaka volt. Az iskolapadlás kincseit kutattam, s az számomra éppolyan kifogyhatatlan kincsesbánya volt, mint Móricz Zsigmond Hét krajcárjában a gépfia. Csak oda kellett nyúlni, s mindjárt volt „terüljasztalkám”, voltak régi tankönyvek, elfelejtett anyakönyvek, porosodó irathalmazok.