Kísérletek a selyemkóróval fertőzött természetközeli gyepek mentesítésére I.

Szerzők

  • Balogh Ákos Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.
  • Penksza Károly Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Tájökológiai Tanszék ,2103 Gödöllő, Páter Károly u. 1.
  • Benécsné Bárdi Gabriella Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.

DOI:

https://doi.org/10.56617/tl.4475

Kulcsszavak:

özönnövény, természetesség, selyemkóró, védekezés

Absztrakt

Jelen közleményben egy igen elterjedt, vegyes megítélés alá eső invazív növényről, a selyemkóróról (Asclepias syriaca: vaddohány, selyemfű, papagájvirág) közlünk adatokat biológiájával és az ellene való védekezés lehetőségeivel kapcsolatban szántóföldi kísérleti tapasztalatok alapján. Ezen túl Körös-Maros Nemzeti Parkban való elterjedéséről, és ezen kezdetleges inváziós centrumokról közlünk adatokat. A kapott eredmények révén pedig megtervezhetjük a Körös-Maros Nemzeti Park területére betört közel 200 Asclepias-folt elleni beavatkozásainkat, hogy a terület jelenlegi természetességi állapotát a továbbiakban is fenntarthassuk. Botanikai vizsgálatainkat Biharugra környéki legelőkön és kaszálókon, valamint azok körzetében végeztük. A cönológiai vizsgálat alapján kiderült, hogy a természetes gyepek folyamatosan alakulnak át antropogén vegetációkká, elsősorban az állatok szálláshelyének közelében. A veszélyes gyomok visszaszorítása, főleg amíg lehetséges fontos feladat. A kultúrterületeken való irtását elsősorban adekvát agrotechnikával, másodsorban a talajműveléssel és a mechanikai beavatkozásokkal összehangolt, szisztematikus, évről évre végzett állománygyérítő vegyszeres kezelésekkel kell megkísérelni. A legegyszerűbb és legolcsóbb a megelőzés: a még mentes területeken a magról történő megtelepedés, valamint a kezdeti selyemkóró sarjtelepek megjelenése esetén azok minél gyorsabb felszámolása. Emellett az intenzív talajművelésen és a mechanikai beavatkozásokon kívül a sűrű tőállású, pillangós takarmánynövények, valamint a legelő – intenzív kaszálás mellett – segítenek leginkább a fertőzés visszaszorításában. A védekezési eljárásokat évekre kell megterveznünk, hogy a megfelelő időben történő bolygatással vagy éppen a vegyszerezéssel a gyökérrügyek folyamatos kihajtását indikáljuk, ez ugyan pillanatnyilag a selyemkóró felszaporodásához vezethet, a gyakori beavatkozás ugyanakkor ezzel ellentétesen – a gyökérzet tápanyagtartalmának csökkentése révén – a már kialakult sarjtelepek gyengülését fogja eredményezni. Egyszikű kultúrában szántóföldön és gyepeken a bentazon és dikamba valamint a triklopyr és fluroxipir kombinációk és bizonyos szulfonil-karbamidok – természetesen kissé emelt dózisban – bizonyultak az ellene legeredményesebb hatóanyagoknak. A szántóföldi kultúrákban alkalmazott további herbicidek az évelő sarjak ellen alig hatásosak. A herbicideket akkor kell alkalmazni, amikor az asszimiláták a gyökérhez szállítódnak (a virágképződést megelőzően, illetve ősszel, a téli dormancia előtt. Az idősebb hajtások lefelé, a fiatalok a gyökérzettől elfelé mozgatják a tápanyagot. A ruderális területeken van a legtöbb lehetőség a selyemkóró vegyszeres irtására, hisz a kevésbé szelektív készítményeket is bevethetnénk. Ugyanakkor, a legtöbb esetben már régóta bolygatatlan sarjkolóniák ellen nehezebb is eredményt elérni.

Információk a szerzőről

  • Balogh Ákos, Fővárosi és Pest Megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat ,2100 Gödöllő, Kotlán Sándor u. 3.

    levelező szerző
    Balogh.Akos@pest.ontsz.hu

Hivatkozások

Bagi I. 1999: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) - Egy inváziv faj biológiája, a védekezés lehetőségei. Kitaibelia 4: 289-295.

Bagi I., Szilágyi Z. 1995: Az Asclepias syriaca L. cönológiai viszonyai a Kiskunsági Nemzeti Park fokozottan védett homokterületein. Bot. Közlem., 82: 147-147.

Bagi I., Szilágyi Z. 1996: Asclepias syriaca klónok strukturális vizsgálata a Kiskunsági Nemzeti Park fülöpházi területein Bot. Közlem. 83: 170-171.

Bhowmik P. C., Bandeen J. D. 1976: The biology of common milkweed (Asclepias syriaca L.) Canadian Journal of Plant Science 56: 579-589. https://doi.org/10.4141/cjps76-094

Boros Á. 1947: A paksi homokterületek néhány növénye. Bot. Közlem., 44.

Csontos P. 2001: A szamárbogáncs (Onopordum acanthium L.) és a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 43: 83-92

Csontos P. 2005: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szárazon tartott magvainak túlélőképessége. Acta Agron. Óvariensis 29: 25-31

Dancza I. 1999: Florisztikai megfigyelések a Délnyugat-Dunántúl gyomvegetációján. Kitaibelia 4: 319-327.

Danert S., Hanelt P., Helm J., Kruse J., Schultz-Motel J. 1981: Urania -Növényvilág. Magasabbrendű növények 2. Gondolat Kiadó, Budapest.

Dellei A., Németh I., 1996: Veszélyes és adventív gyomnövények terjedése Heves megyében. Növényvédelem 32: 507-513.

Doyon B. 1960: Etude bio-écologique d'Asclepias syriaca L. Quarante-deuxiéme. Rapp.Soc.Québec Protect. Plantes 42: 25-30.

Evetts L. L., Burnside O. C. 1972a: Germination and seedling development of common milkweed and other species. Weed Science 20: 371-378. https://doi.org/10.1017/S004317450003589X

Evetts L. L., Burnside O. C. 1973a: Common milkweed seed maturation. Weed Science, 21. 6: 568-569. https://doi.org/10.1017/S0043174500032495

Evetts L. L., Burnside O. C., 1973b: Competition of common milkweed with Sorghum. Agronomy Journal, 65. 6: 931-932. https://doi.org/10.2134/agronj1973.00021962006500060026x

Evetts L. L., Burnside O. C. 1973c: Milkweed - a persistens perennial, that reduces yields. Quarterly Farm. Ranch and Home 20: 13-15.

Evetts L. L., Burnside O. C. 1974: Root distribution and vegetative propagation of Asclepias syriaca L. Weed Research, 14: 283-288. https://doi.org/10.1111/j.1365-3180.1974.tb01062.x

Groh H. 1943: Notes on common milkweed. Scientific Agriculture 23: 625-632.

Hegi G. 1935: Illustrierte Flora von Mittel-Europa. II. kiadás. V/3. Carl Hanser Verlag, München

Holm L., Pancho J. V., Herberger J. P., Plucknett D. L. 1979: A Geographical Atlas of World. A Wiley Interscience Publication. John Wiley and Sons New York-Chichester-Brisbane-Toronto.

Horváth Z. 1984: Adatok az Asclepias syriaca L. (Asclepiadaceae) magprodukciójának és csírázásbiológiájának komplex ismeretéhez. Növényvédelem, 20. 4: 158-166.

Hunyadi K., Varga L. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) szaporodásának ökológiája. In.: Bartha S. (szerk): I. Magyar Ökológus Kongresszus, Budapest, Előadás-kivonatok és poszter-összefoglalók, 78.

Karamán J. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) Zala megyei elterjedéséről. Növényvédelem 23: 273-275.

Kárpáti Z., Görgényi L.-né, Terpó A. 1968: Kertészeti Növénytan I. Növényszervezettan, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Kephart R. S. 1981: Breeding systems in Asclepias incarnata L., Asclepias syriaca L. and Asclepias verticillata L. American Journal of Botany 68: 226-232. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1981.tb12382.x

Koroknai B. 1995: Selyemkóró. Kertészet és szőlészet 51-52: 16-17.

Körösmezei Cs. 1983: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 19: 271-272.

Mézes M. 1994: Takarmányártalmak. Gödöllő.

Morgan M. T., Schoen D. J. 1997: Selection on reproductive characters: Floral morphology in Asclepias syriaca. Heredity 79: 433-441. https://doi.org/10.1038/sj.hdy.6882040

Oegama T., Fletcher R. A. 1972: Factors that influence dormancy in milkweed (Asclepias syriaca L.) seeds. Canadian Journal of Botany 50: 713-718. https://doi.org/10.1139/b72-088

Pearson N. L. 1948: Observations on seed and seed hair growth in Asclepias syriaca L. American Journal of Botany 35: 27-36. https://doi.org/10.1002/j.1537-2197.1948.tb05184.x

Péter J. 1975: Gyomnövények. In.: Halmágyi L. Keresztesi B. (szerk.): A méhlegelő. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Plotnikova T. V. 1933: Szbornik materialov Ukrainszkogo Naucsno-Iszledovetel'szkogo Insztituta Kaucsuka i Kaucsukonoszov 5: 119-125.

Sauer D., Feir D. 1974: Population and maturation characteristics of the common milkweed. Weed Science, 22: 293-297. https://doi.org/10.1017/S0043174500037097

Simon T. 2000: A magyarországi edényes flóra határozója. Tankönyvkiadó, Budapest.

Soó R. 1966: A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve II. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Soó R., Jávorka S. 1951: A magyar növényvilág kézikönyve. I. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Tutin T. G., Heywood V. H., Burges N. A, Moore D. M, Valentine D. H., Walters S. M., Webb D. A. 1972: Flora Europaea. 3. Diapensiaceae-Myoporaceae. University Press, Cambridge. https://doi.org/10.2307/1218149

Ujvárosi M. 1973: Gyomnövények. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.

Ulmann M. 1951: Wertvolle Kautschukpflanzen des gemassigten Klimas. Akademie-Verlag, Berlin https://doi.org/10.1515/9783112529980

Valachovic M., 1989: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.I. Notes on flower biology and fruit production. Biologia, 44. 1: 37-420.

Valachovic M., 1991: Reproductive biology of Asclepias syriaca populations in Zahorska Nizina Iowland.II. Notes on the viability of seed germination and seedling development. Biologia 46: 399-404.

Varga L. 1987: Adatok a selyemkóró (Asclepias syriaca L.) elterjedéséhez. Növényvédelem, 23: 493-500.

Varga L. 1998: Selyemkóró (Asclepias syriaca) In.: Csibor et al: (szerk.): Veszélyes-24 A leggyakoribb gyomnövények és az ellenük való védekezés. Mezőföldi Agrofórum Kft, Szekszárd, pp. 103-111.

Varga L., Lovász Cs. 1988: A selyemkóró (Asclepias syriaca L.) biológiájának néhány jellegzetessége. Növényvédelem, 24: 512-519.

Vlaszaty Ö. 1967: Vegyszeres növényirtás az erdőgazdaságban. Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest.

Letöltések

Megjelent

2006-12-12

Folyóirat szám

Rovat

Tanulmányok, eredeti közlemények

Hogyan kell idézni

Kísérletek a selyemkóróval fertőzött természetközeli gyepek mentesítésére I. (2006). TÁJÖKOLÓGIAI LAPOK, 4(2), 385-394. https://doi.org/10.56617/tl.4475

Hasonló cikkek

1-10 a 18-ból/ből

You may also Haladó hasonlósági keresés indítása for this article.