A hazai urbánus térségek és a rekreációs terek összefüggései

Absztrakt

A magyarországi urbánus tereket a bennük lejátszódó sajátos földrajzi folyamatok határozzák meg, jelentős területi eltéréseket eredményezve. A sajátosságok egyaránt adódnak a településszerkezet – történelem során bekövetkezett – változásaiból, a gazdasági, infrastrukturális és környezeti adottságokból és a társadalmi jellemvonásokból. Az urbánus terekben ezek a tényezők a „modernizált” életkörülmények kiteljesedését eredményezték. Ennek a folyamatnak a rekreációs terek és tevékenységek egyre fontosabb elemét képezik. Az urbánus terek területi különbségeihez igazodva a szabadidős terek megjelenési formái is jelentős eltéréseket mutatnak. A Dunántúlon és Észak-Magyarország területén, ahol jellemző a kis- és középvárosok dominanciája, inkább a település környéki aktív terek (települések közigazgatási határain kívüli terek) szerepe hangsúlyozható (pl.: Miskolc-Mályi, Sopron-Fertőrákos). Itt a rekreációs tevékenységek motivációját főként a természeti vonzerők képezik. Az Alföld térségében – ahol a nagyvárosok nagyobb szerephez jutnak – inkább a települések közigazgatási területein belül alakulnak ki a rekreációs zónák (pl.: Debrecen-Nagyerdő). Itt a motiváció oldaláról a kulturális- és speciális adottságok nagyobb szerephez jutnak. Természetesen ezeken a területeken nem hagyhatók figyelmen kívül a településföldrajzi sajátosságokból adódó rekreációs zónák (pl.: Nyíregyháza környéki bokortanyák) sem, ahol a természeti vonzerők motiváló szerepe erőteljesebben érvényesül. Az Alföld speciális jelenségei jórészt az egykori mezővárosi fejlődéssel magyarázhatók, amely folyamatok teljesen más irányba terelték annak urbanizációját. Az eltérő fejlődési pályához a helyi társadalom rekreálódási igényei is igazodnak. Ezt bizonyítja a „második otthonok” és a hobbi tanyák dominanciája az említett területen.