A nevelés különböző szakaszában mélyalomra helyezett növendéknyulak viselkedésének vizsgálata

Absztrakt

Kísérletünkben arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a végig rácspadozaton hizlalt, illetve a hizlalás különböző szakaszaiban mélyalomra helyezett nyulaknál – eltérő telepítési sűrűség mellett – hogyan alakul néhány fontosabb viselkedésforma előfordulási gyakorisága. Az alomanyag behelyezésének időpontjától függően négy kísérleti csoportot alakítottunk ki: 1. a nyulak a kísérlet teljes ideje alatt rácspadozaton tartózkodtak; 2. az állatok 7 hetes korukig rácspadozaton, utána mélyalmon voltak; 3. az állatok 9 hetes korukig rácspadozaton, utána mélyalmon voltak; 4. a nyulak az egész kísérleti időtartamot mélyalmon töltötték. A nyulakat mind a négy csoporton belül három telepítési sűrűség (8, 12, illetve 16 nyúl/m²) mellett neveltük. A kísérlet 6 hete alatt – 5 hetes kortól 11 hetes életkorig – a nyulakról minden héten ugyanazon a napon infravörös kamerával 24 órás videofelvételeket készítettünk. A 24 órás felvételekből minden tizedik percet értékeltük. Ezekben az időpontokban minden állatról feljegyeztük az általa éppen mutatott viselkedésformát, majd a 24 órára vonatkozóan kiszámítottuk fülkénként az egyes viselkedésformák előfordulási gyakoriságát. Eredményeink szerint a rácspadozatra történő almozás szignifikánsan csökkentette az evés előfordulási gyakoriságát. Az ivás esetében a rácspadozatra történő almozásnak nem volt szignifikáns hatása. A mozgás előfordulási gyakoriságát sem a padozat, sem a telepítési sűrűség nem befolyásolta szignifikánsan. A pihenés és a tisztálkodás előfordulási gyakoriságára viszont a padozat, a telepítési sűrűség és az életkor is szignifikáns hatással volt. Agresszív viselkedést mutató egyedeket a kísérlet során csak elvétve lehetett megfigyelni. Sztereotip viselkedés főleg a kísérlet első két hetében fordult elő nagyobb gyakoriságban, utána jelentősen csökkent és a kísérlet utolsó két hetében már egyik kísérleti csoportban sem lehetett megfigyelni.
A szalmaevés előfordulási gyakorisága a szalma behelyezésétől eltelt idő függvényében folyamatosan csökkent. Kísérletünk eredményei alapján egyértelműen megállapítható, hogy a rácspadozatra történő almozás után az alomanyagot a nyulak szívesen fogyasztják, emiatt visszaesik a tápfogyasztásuk.
Az állatjóléti szempontból javasolt mélyalmos tartás és a kisebb telepítési sűrűség csökkenti a pihenés és a tisztálkodás előfordulási gyakoriságát, de nem befolyásolja a többi vizsgált viselkedésforma előfordulási gyakoriságát.