A települések fejlettségének alakulása a Dél-Dunántúli Régióban

Absztrakt

A fejlettség fontos elméleti és gyakorlati tényező, szintjének meghatározása döntően attól  függ, hogy milyen tényezők mentén próbáljuk megragadni annak lényegét. A legtöbb megközelítés szerint egyetlen jelzőszámmal nem leírható, többdimenziós és többmutatós fogalom. Az is bizonyított, hogy minél inkább a kis egységek (kistérségek, települések) oldaláról vizsgáljuk a fejlettségbeli különbségeket a nagy egységekkel (ország, régió) szemben, annál inkább érzékelhető, hogy a különbségek sokkal karakteresebben jelentkeznek a differenciáltságban. A fejlettség mérése azonban ezeken a szinteken a GDP-vel már nem lehetséges, ezért olyan mutatót kell alkalmazni, amely hűen tükrözi azt. Erre alkalmas az egy főre jutó SZJA értéke, hiszen a GDP jövedelemoldali számítása ugyanazt az eredményt adja, mint a termelési vagy a felhasználási oldal. A fejlettséget ilyen módon meghatározva a települések között mindkét vizsgált évben (1993 és 2008) nagy különbségeket találunk. A régióban településszinten már a rendszerváltást követő években is jelentős különbségek voltak a lakosság jövedelmi pozícióiban. Ezt mutatják a területi polarizáltságot kifejező mutatók és a relatív szórás értéke is, valamint az eloszlást mérő Hoover-index is magas koncentráltságot jelez. Az egy főre jutó SZJA és a települések lakónépességgel kifejezett nagysága között csak laza összefüggést találtunk. Az időszak végére tovább nőttek a már meglévő különbségek, amit az mutat, hogy minden számított mutató magasabb volt, mint 1993-ban.

Kulcsszavak: Dél-dunántúli régió, fejlettség, egy főre jutó SZJA, növekvő különbségek