Konfesszió

Az Éneklő Akadémia performansz csoport munkásságának alázatos és önkritikus értelmezése

Absztrakt

Egy összművészeti igényű performansz csoport tagjának lenni szerteágazó kulturális érdeklődést, ismeretet kíván, s persze némi naprakész önbizalmat, lelki önfeledtséget. Rólam szólva: elsősorban irodalmár vagyok, kivált lírikus. Két verseskötetet s irodalmi, képzőművészeti tárgyú kritikákat, esszéket jegyzek, de képzőművészeti végzettséggel is rendelkezem, valamint színházi, filmes tanulmányokat folytattam. Klencsár Gáborral, az Éhező Apácák zenekar frontemberével 1983-ban „ismertünk egymásra” egy kisfilmem vetítésén, nem épp véletlenül, hisz alkalmazott és művészi fotósként maga is filmterveket dédelgetett. „Őskorszakunkban” főként performansz jellegű akciókat abszolváltunk, illetve kísérleti játékfilmekkel nyűgöztünk le néhány nézőt és kritikust. 1990-ben csatlakozott hozzánk Lékai Sándor, leendő filozófus, az esztétikán túl több tudományterület állhatatos kutatója; tehát kénytelen voltam megnevezni magunkat: Éneklő Akadémia. S innentől máig – Novák István állategészségügyi üzemmérnök és vállalkozó kedvű médium közreműködésével – szórakoztatjuk magunkat és a közönséget.