Az alkalmazott portréfotográfia (vissza)fejlődése Magyarországon

Abstract

Fel-felbukkanó élmény, napjaink digitalizált és rohanó világában, mikor valaki elfelejtett fiókok, ládák mélyén, félretett vaskos albumokban régi portréfényképekre lel, azokat nézegetve, kézbe véve egy különös romantikát hordozó tárggyal találja szembe magát. Bár maga a kép (a tárgy) akár száz éves is lehet, mégis magával ragadja a nézőt a még mindig érezhető gondosság, kézművesség és fotográfiai alaposság. Persze mindez egyfelől természetes reakció, hiszen egy ilyen korú bármilyen tárgy láttán is különös érzés fogja el a szemlélőt, izgalmas „utazást” tartogat bárki számára a vizsgálgatása.
Ráadásul napjainkban (talán éppen a technikai fejlettségre való válaszként) a retró, mint az élet különböző területeire kiterjedő egyfajta divathullám, éppen virágkorát éli. Ez tovább növelheti annak a misztikumnak erejét, amit egy régi portréfotó megtekintése tartogat(hat) magában. Ám egyáltalán nem biztos, hogy csupán egy divathullám által erősített mítoszként kellene a jelenségre tekinteni.

Konzulens: Simonné Dr. Pallós Piroska PhD