Kommutáció

Absztrakt

„Az itt tárgyalt munkám egy önreflexió, önterápia. Számomra emblematikus tárgyakat ástam el (három kárpitozott bútorelemet, ami évekig a fekvőhelyemül szolgált), olyan helyekre temettem el azokat, amik szintén a mindennapjaim szerves részét alkották, majd a földet, amit kihantoltam, és aminek a helyére kerültek ezek az alkotóelemek visszahordtam abba a szobába, ahonnan kiemeltem őket, és ekvidisztáns elosztásban az alakját megformálva visszarendeztem a fekvőhelyet belőlük. Tettem mindezt azzal az intencióval, hogy a folyamat szertartásossága a „lezárást” segítse elő. Az ásás a munkafolyamat részeként az én kontextusomban a „hiányzóságot” szimbolizálja. A kiásott föld, a régi helyén valami új meglelése, és beépítése az életembe. A talaj, ami elkorhadt és folyton megújuló növényi és állati szervezetekből jön létre, ese-temben a „föld-ágy”, az elhullott és felbomlott emlékekből jött létre, – azt hivatott jelképezni. Azzal, hogy ezt összetömörítettem és tartóssá tettem, „vitrinbe zártam” a múltam egy részét, amit szükséges, elástam/elengedtem, amit szükséges, felszínre hoztam. Ezek a felbomlott és megújult emléktöredékek. Az ágy jelenti a halotti ágyat is az ásás, temetés viszonylatában (halál-aktus, gyász-ceremónia). Viszont nem sír-halmot építettem a kiásott földből, ahogy szokás, hanem a továbblépéshez használtam fel. [...]
A címadó szó, a kommutáció egy retorikai gondolatalakzat: „ellentétes tartalmú szópár ismétlése azonos mondaton belül úgy, hogy helyet vagy mondatbeli szerepet (vagy mindkettőt) cserélnek; – pl. pihenéskor sürögsz-forogsz, sürgés-forgásban pihensz”. A szerepcsere adott aspektusban a kültér-beltér, a kültérben és a beltérben ta-lálható dolgok egymással való helyettesítése, valamint a pozitív-negatív formaiság felcserélődése. Mivel ez nem kézzel fogható, hordozható, teljes valójában bemutatható alkotás, így munkám installálandó részei fotókból állnak, amelyek a folyamat dokumentációjaként tekinthetőek.”

Konzulens: Prof. Deli Ágnes DLA habil