Populációgenetikai paraméterek és tenyészértékek becslése a magyar hidegvérű tenyészkancák élősúly és testméreti adataiból

Abstract

A hidegvérű ló a XVI. században került hazánkba, ahol gazdasági haszna miatt gyorsan kedveltté vált. Ennek ellenére a törzskönyvezést csak elég későn, a II. világháború után egységesítették, a tenyészirány a belga-ardenni lett, melynek hatására egy viszonylag egységes lótípus alakult ki, melyet 1953-ban magyar hidegvérű lófajtaként ismertek el. A magyar hidegvérű ló a nyugati hidegvérű fajtáknál szilárdabb szervezetű, mozgékonyabb és kisebb igényű. Fejlődése gyors, vérmérséklete nyugodt, jóindulatú és könnyen kezelhető. A hazai és a nemzetközi szakirodalomban viszonylag kevés információ található a hidegvérű lófajták küllemi tulajdonságairól, testméreteiről, illetve élősúlyáról (Schandl, 1955; Ócsag és Fehér, 1976; Bodó és Hecker, 1992; Molina és mtsai., 1999; Zechner és mtsai., 2001; Druml és mtsai., 2008; Batista Pinto és mtsai., 2008). A hazai szakirodalomban fellelhető adatok jelentős része 50 éve íródott szak- és tankönyvekből származik. A fentiek tükrében vizsgálatunk célja a kifejlett magyar hidegvérű tenyészkancák élősúlyának és testméreteinek felvétele, illetve kiértékelése volt. A magyar hidegvérű fajtában kapott eredményeink közül munkánkban néhány testméreti adatot, valamint az örökölhetőségi- és a tenyészértékeket mutatjuk be.