Nyelvtudományi döntések az állattenyésztésben

Absztrakt

Mottó: "...a nyelvművelő szemléletnek is meg kell változnia. Az engedékeny, a jó szándékban bízó, tanácsadásra szorítkozó nyelvművelés hatástalannak bizonyult, ahogy nem lehet hársfateával leküzdeni a tüdővészt. A nyelvrontás ugyanis a nyelv működésébe történt sorozatos beavatkozás eredménye. A nyelv nem romlik, hanem rontják. Szándéktalanul talán, esetenként jóhiszeműen, de mindig emberi beavatkozással. Ez ellen csak hasonló méretű és hatású beavatkozás használhat.” (Láng G.: Iskolakultúra – Társadalomtudomány, 1991/4.)
Amint a jobbító szándékú politikai határozatok, úgy a tudomány eredményei alapján hozott döntések sem válnak máról holnapra valósággá. Ezek helyességéről meg kell győzni az érintett embereket, mégpedig kellő módszerrel. A meggyőzhetőség azonban függ a fogékonyságtól, az pedig attól, hogyan és mi iránti fogékonyságra nevelték őket: a feltétlen engedelmességre, a jó szabályok betartására, a jó keresésére vagy az önálló gondolkodásra és cselekvésre. E gondolatok jegyében és az alábbiakban részletesen ismertetett kényszerítő tényezők hatására fogtak össze 1995-ben az állattenyésztők a segítségül hívott nyelvészekkel. Az Állattenyésztő Professzorok Klubjának megbízásából ekkor készült el az állatfajták nevének helyesírásáról szóló szabályzat, amelyet a Magyar Tudományos Akadémiának mind az Állattenyésztési és Takarmányozási, mind a Magyar Nyelvi Bizottsága elfogadott. Az Állattenyésztési és Takarmányozási Tudományos Bizottság egyben határozatot hozott a súly szó hagyományos, köznyelvi (az Sl-vel ellentétes) értelmű használatának visszaállításáról az állattenyésztési szaknyelvben, szakirodalomban, adatszolgáltatásban és törzskönyvezésben. Az állásfoglalásokat és azok magyarázatát ugyan már megjelentette az Állattenyésztés és Takarmányozás 1995. 5. számában, de tájékoztatásul, a széleskörű hozzáférhetőség és szíves tudomásulvétel céljából a szerzők most az Acta Agrária Kaposváriensis szerkesztőségét is felkérték ezek közlésére, hogy az állattenyésztést művelő, irányító, kutató és oktató szakemberek a benne foglaltakat munkájuk során figyelembe vehessék és alkalmazhassák, de az állattenyésztést még csak tanuló, szakembernek készülő, tehát értelmiségi pályát választó fiatalok is megismerhessék, és ilyen minőségükben - nemcsak állatfajtáinknak, hanem - szaknyelvüknek, s ebből eredően anyanyelvűnknek is hű ápolói és védői legyenek.